Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 1. A cserkelés

— 59 — »E szerint kell tehát berendezkednünk. A vadászkést erőteljes ütéssel az előttünk álló fatörzsbe döfjük, rátámasztva a fegyvert ezélozunk; — minden rendben van, jöhet a bika. Elmúlik egy végtelennek látszó negyedóra s ime egy erős szarvast látunk a váltón közeledni. Felemeljük a távcsövet: valóban egy erős bika, nem neszel, szüntelen közeledik, — de hová lett a 14 ága? Hisz ez csak tizes. Hiába biztatnak barátaim; nem azért jöttünk ide, hogy valamely szarvast meglőjünk; mi azt a bikát akarjuk meglőni, a mely után már oly régen járunk, azért hát nyugalom és türelem. A tizes most a kis tisztásra ér, az árok előtt egy pillanatig megneszel, meglátszik rajta, hogy így kövéren nem szívesen ugrik nagyokat, — egy pillanat, — átrepül az árkon s eltűnik. Ugyanabban a pillanatban ott a ritkás bükkösben ismét egy szarvas jelenik meg. Óvatosan emeljük a távcsövet: — ez az igazi. Fehéren villognak a hatalmas agancs végei, — de ugyancsak sietős az útja, talán nyugtalankodik, hogy ma annyira elkésett és hogy a nap már oly magasra emelkedett az égen, szaporán lépked, közbe-közbe üget. Alig, hogy vigyázva elkészültünk a lövéshez, már ott van a tisztáson, gyorsan czélba venni a lapoczkát, s abban a pillanatban midőn az árok előtt megneszel, pattan a fegyver. Óriási ugrással repül át az árkon, a túlsó parton orra szinte túrja a földet, egy-két ugrás és eltűnt az erdőben. Még rövid ideig hallható törtetése, végül egy különös tompa hang, ágak recsegése,— azután néma csend.« »Lassan tűnik a lövés füstje a fák között, mig mi a lövés helyére sietünk. Az árok vizében rövid szőrszálak úszkálnak, néhány kihalászott szál lapoczka-lövésre enged következtetni. A golyót tehát megkapta, s a menekülés zaja után Ítélve, valószínűleg itt a közelben rogyott össze. A lövés helyét tört galylyal megjelöljük, s elmegyünk a kutyáért, mely csakhamar megkerül. A csapa kihűlését várva letelepedünk egy törzsökre, pipára gyújtunk s megbeszéljük az eseményeket. Beszélgetés közben lassankint megállapítjuk, hogy a mai eredmény, — mert a szarvas, mint később kiderült, csakugyan ott feküdt a közeli sűrűben, — sok, fárasztó és szorgalmas utánjárásnak jutalma, hogy a bika járásának, váltóinak és szokásainak ismerete nélkül kudarczczal kellett volna ismét hazatérnünk, s hogy csak kontártól telt volna ki, hogy a véletlenül arra vonuló tízesre lőjjön.« A fővadra való vadászathoz szükséges felszerelést részletesen egy külön fejezetben akarom tárgyalni, s azért a cserkelő vadász felszereléséről e helyütt röviden csak annyit említek, hogy öltönye az erdő színének megfelelő, sima és kényelmes legyen, úgy hogy a környezet általános színezetével egybeolvadjon, ágba, cserjébe minél kevesebbet akadozzék, s a vadászt semmiféle mozgásában se akadá-