Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 1. A cserkelés

— 52 — 4. A zár. (Der Zwang.) Emiitettük már, hogy a bika csülke a láb erősebb és izmosabb voltánál fogva szorosan záródik, összeszorul, mig ellenben a tehén csülke lazább lévén, a földre való nyomása közben többé-kevésbbé szétnyilik. (Lásd a 14. sz. ábrát.) A bika csülkének ez a sajátsága, — melyet zárnak nevezünk, — biztos jel és többrendbeli ismertető jelet foglal magában, a melyek mind ugyanazon oknak, a zárnak következményei. Ilyenek: 5. A keret. (Der Kranz v. das Kránzchen.) Keretnek nevezzük a bika nyomának kerületén mutatkozó kerek kiemelkedést, mely a nyom szélét keret gyanánt veszi körül, s onnan származik, hogy a hátulsó láb csülke, mely az elsőnél valamivel kisebb, belépvén az első láb nyomába, az utóbbinak szélein a földet vagy sarat körben kissé feltolja. 6. Az él. A zár következtében a két csülök által leszorított föld nem nyomulhat fel a csülkök között, mint a tehén nyomában, hanem laposra szorul; — a bika két csülke között azonban mindig marad egy kis rovás, a melybe kötött talajnál a föld benyomul és a bika nyomának közepén egy vékony kiemelkedő vonalat képez: ez az él. (Das Fádchen.) 7. A dudor vagy dudorodás. (Der Burgstall v. das Grimmen.) Ha a csülök vápájába nyomuló földréteg a bokák előre való tolása és viszont a csülökszarunak a lépés közben való visszanyomása következtében a vápának közepe táján feldudorodik, azt dudornak vagy dudorodásnak mondják. Ezen jel csak ruganyos, kötött talajban észlelhető. (Lásd 15. számú ábrát az utóbbi 4 jelre nézve.) 8. A zárnak, de egyúttal a bika nagyobb súlyának következménye a vágás (Abtritt), mely mindig biztos jelként szerepel. Vágásnak nevezzük azt, midőn a bika jó talajon, réten, gyepen vagy vetésen vonulva a gyenge, nedvdús növények szárát csülkének élével elvágja. A tehén csülke soha sem vágja el az alája kerülő fűszálakat. 9. Szintén a zárnak következménye és ép oly biztos jel mint az előbbi a csiptetés (Einschlag), midőn a bika rétről vagy vetésről csupasz földre, útra vagy szántásra lép s ott a zárt csülke közé csiptetett s leszakított növény szálakat elszórja. A tehén csülke laza voltánál fogva sohasem csíptet. 10. Igen biztos jel az álcsiilkök lenyomata; a bika álcsülkei ugyanis jól fejlődöttek, hüvelknyi vastagok és elállók, ellenben a tehén álcsülkei satnyák, lábhoz tapadók, hegyesek és élesek. (Lásd 11. és 12. ábrákat.) A következő három jel csakis erős bikáknak sajátsága s mind