Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

I. Rész: A szarvas természetrajza - 2. Az agancs képződése

— 38 — leli magyarázatát az agancskiállítások alkalmával feltűnni szokott meglepő körülmény, hogy némely óriási agancs, mintha üres volna, oly könnyű, míg a másik gyengébbnek látszó agancs sokkal nehezebb. A homlokcsont, a rózsatő és a rózsa a háncs elszáradásával egy időben, tehát korábban keményedik mint az agancs belseje, mert a közvetlenül a hántás után elejtett szarvasok homlokcsontján már nem venni észre a likacsosságot; de bizonyítja, ezt a rózsának és a rózsatönek a forradás helyén már az üzekedési időszak kezdetével duló harczoknál mutatkozó azon aczélkeménysége, mely midőn néha a szemág vagy az agancsszár eltörik, nem engedi, hogy az agancs a rózsatőről leváljék vagy a homlokcsontból kiforduljon. A 3. és 4. ábrán látható rajzokban kívántam bemutatni az agancs belsejének szövetét és alakulását a fejlődés folyama alatt és a hántás után. Az a viszketés, mely a szarvast az agancsnak lehántására készteti, úgylátszik az agancs belső száradásának és keményedésének egész folyama alatt jelentkezik, mert a szarvas a hántás után is a fák törzsén és ágain, a földben és homokban szünet nélkül dörzsöli és csiszolja az agancsát, úgy hogy annak élei hegyesre és fényesre köszörülődnek. Vagy talán czéltudatosan és szándékosan élesíti fegyverét a küszöbön álló élet-halál harczokhoz ? — Ki tudná azt megmondani ? A levetett agancs elválási felülete, miként azt az 5. számú ábra mutatja, domborúan emelkedik ki a rózsából, a mely körülmény azt bizonyítja, hogy a levetett agancs mindenkor a rózsatőnek forradási rétegét letöri, s a rózsatők ennek folytán évről évre alacsonyabbak, a testi fejlődés következtében pedig erősebbek lesznek, mig a homlokcsont növekedése és domborodása folytán elválási síkjaik mindinkább élesedő szöget képeznek, A rózsatövek ezen átalakulása a 2-ik számú ábrán könnyen áttekinthető. Tehát minél idősebb és erősebb a szarvas, rózsatövei annál rövidebbek s rózsája annál nagyobb kerülettel bir. Az agancsnak úgynevezett szélessége, jobban mondva kidomborodása is, a rózsatő ferdébb helyzetének lévén a következménye, a nagy kidomborodás a szarvasnak derekabb, idősebb voltára mutat; habár vannak agancsok, a melyeknek elöröklött, jellegzetes sajátsága a szűk, vagyis kevésbbé domború alakulás. Azon fogalom kifejezésére, melyet a német vadásznyelv ezen szóval »die Auslage« szokott megjelelni, mint fentebb említettem, jobbnak tartom »az agancs kidomborodása« — mint a szokottabb