Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

I. Rész: A szarvas természetrajza - 1. A szarvas és életmódja

— 14 — A gímszarvas megjelenésében párosul a nemes magatartás az erővel és szépséggel, a mely tulajdonságok különösen a bikánál érvényesülnek. Testének eleje izmos, erőteljes, lábszára magas és karcsú, nyaka nyúlánk, alul hosszabb szőrrel, mely az erősebb bikánál sörénynyé növekszik; homloka hosszú, orra keskeny. A nagy, barna szem szelid, okos kifejezést kölcsönöz az arányos, száraz fejnek; hosszú, tojásdad füleinek játéka élénk véralkatról tesz tanúságot. Felső ajaka szőrtelen, csak három sor hosszú fekete bajuszszálat visel, orrahegyének érdes, barna bőre nedves és fényes; orrnyilása hosszúkás, mozgatható czimpákkal. A fül között rövid csontnyulványokon, rózsatöveken emelkedik az agancs. Nyúlánk nyaka kissé behajlott, marja magas, háta erős, egyenes, farka rövid, füle hosszának a fele, épen, hogy a hullatót és a kötényt elfödni képes. Lába két kemény fekete szaruképződményből álló csülökben végződik, melynek hátulsó része, a boka, két ruganyos, erős dudorodást képez. A lábszár hátulsó részén a boka fölött van az álcsülök, két rövid, szaruval borított köröm-kinövés. A szarvas szőrözete durva, hullámos; szine nyáron világos vagy vörösbarna, rozsdabarna, innét a neve rőtvad; télen szürkésbarna. A borjú születésének évében őszig (októberig) rozsdabarna alapon apró, fehér foltokat visel. Sokan azon nézeten vannak, hogy a fővad egy évben csak egyszer vedlik. Ma már kétségtelenül meg van állapítva, hogy a fővad nem csak tavaszszal vált teljesen új szőrözetet, a midőn ez a gyakran lógva látható szőrczafatokban világosan mutatkozik, de őszszel is új, sötétebb és erősebb szőrrel cseréli fel a könnyebb nyári viseletet. A háton és az oldalokon a durva külső szőr alatt puha, meleg, gyapjuszerü szőrözet védi a testet a hideg ellen. A fark és a hullató körül a czombok hátulján durvább és világosabb szőrű folt van, melynek tükör a neve; hevesebb indulatok gerjedelme között ez a világosabb szőr felborzad, a midőn a tükör a rendesnél sokkal nagyobbnak és világosabbnak látszik. A csuha színezete változik nemcsak az évszakok, hanem a táj és környezet szerint, sőt ugyanazon vidék egyes példányai között is. Vannak sárga, világosbarna és szürke színű szarvasok ugyanazon tájon, sőt gyakran ugyanazon csapatban is. De vannak kivételes színezések is: ilyenek a fehér, az ezüstszürke, a tarka és a fekete szinti szarvasok; habár ezek mindenkor kivételek, némely vidékeken az egyes szinek mégis gyakrabban ismétlődnek és részint valamely törzs apa- vagy anya-állatjára, részint, miként az albinizmus általában, a faj gyengülésére, csenevészesedésére vezethetők vissza.