Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.
II. Rész: A szarvas vadászata - 7. A fővad óvása
— 130 — Ha tehát az erdész annak rendjén és helyén megkíméli a cserjéket és bokrokat, télen a vágás alkalmával a fáknak koronáit hosszabb ideig fekve hagyja, hogy a fővad lelegelhesse s a fagyöngyöt leszedhesse, ha az árkok, erek, patakok partján meghagyja a fűznek, nyárfának hajtásait, sőt gondoskodik arról, hogy a jázmin, a berkenye, a vadgesztenye itt-ott alkalmas helyet találjon, s végül ha a nyiladékok mentén elvet egy kis zabot, tengerit, csicsókát vagy burgonyát, fő vadja az évnek minden szakában megfelelő legelőre talál az erdőben, nem csinál oly sok kárt az erdőn kivül és gyarapodásával, szaporodásával bőven meg fogja hálálni a költséget és fáradságot, melyet mindezekre fordítottunk. S azért az erdő sem fogja olyan kárát vallani, hogy jövedelmezőségében a hiányt a legtakarékosabb és legszigorúbb számvitel mellett is észrevenni lehetne. Hogy ez mennyire igaz és hogy ez irányban a kislelkü zsugoriságig vitt takarékoskodás vagy cziczomázó kertészkedés mennyire nem válik be, azt legjobban igazolja a fővadnak az ujabb időben mindinkább jelentkező az a rossz szokása, hogy a fiatal fáknak kérgét hasogatja és lehámozza. A fővad ott, a hol ezt a szokást felvette, valóságos pusztításokat okoz a legszebb erdőségekben, s nem csoda, ha elkeseríti az erdészt. De kétségtelen, hogy ez a káros szokás nem tekinthető másnak, mint természetes visszahatásnak azzal az erőszakkal szemben, a melyet az emberek a természetes fejlődésen lépten-nyomon elkövetni megkisérlenek. A fővad testi szervezete igen sok csersavat igényel, a melyet annak előtte lombos fák és különösen a puha fafélék riigyei és galyai bőségesen nyújtottak a vadnak. Most ezen táplálék hiányában a fák kérge alatt keresi a fővad a megkívántató csersavat, oly károkat okozván a faállományban, mely a megfelelő cserjék és fák megtürése és nevelése következtében felmerülő költséggel illetve elmaradt haszonnal semmiféle arányban nem áll; annál kevésbbé, mert ha a fővad a csersavas táplálék hiánya következtében a hántásra rákapott, ezt a rossz szokását a táplálkozási viszonyok változtával is megtartja, azt a későbbi nemzedék is eltanulja, és a bajon esetleg csakis az állomány teljes kilövésével lehet majd segíteni. Ha az erdőterületen található mocsaras, savanyú réteket árkolással, csatornázással feljavítjuk, a rét jövedelmezőségének emelése mellett szintén a fővad táplálékát javítjuk. Tájékozásul azt is meg kell említenem, hogy egy darab fővadra vadaskertekben 10—15 hold, szabad területeken 20—25 hold számítandó.