Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 6. A véreb használata

6* A véreb idomítása* A vérebnek tartására és nevelésére nézve ugyanazon szabályok mérvadók, a melyek a vadászkutyák valamennyi fajára nézve használatosak és helyeseknek bizon}

rultak. A kölyök kutya hat hetes korától fogva az anyatejjel vegyesen tehén-, kecske- vagy birkatejet kapjon három- egész négyhónapos koráig, ekkor már felváltva különféle ételekhez szoktathatjuk. A vadászkutyának kizárólag növényi táplálékot adni épp oly helytelen, mint a kizárólagos hússal való etetés. Legjobb a leforrázott árpa- vagy zab-dara közé az összes konyhahulladékokat vegyíteni, ezek között akad mindig egy kis hús és csont, a mi a testi fejlődés követelményeinek megfelel. A lakása ne legyen sem nagyon meleg, sem nagyon hideg, hanem mérsékelten szellős, azonkívül száraz és tiszta. A vérebet kölyök korától fogva jó bánásmód mellett tisztaságra és feltétlen engedelmességre kell szoktatni. Izomerejének fejlesztése czéljából alkalmat kell neki adni, hogy szabadon mozoghasson, futkoshasson, de feltétlenül meg kell akadályozni, hogy az erdőbe vagy szabad mezőbe elkóborolhasson s esetleg vadászhasson. Minden vadászkutyának idomítása természetszerűleg attól függ, hogy mit kívánunk tőle. Mielőtt tehát a véreb tanításához fognánk, tudjuk meg, hogy mit kell a vérebnek tudnia és mit nem szabad tennie. A jó vérebtől megköveteljük: 1. hogy szijon vezettesse magát; 2. hogy a szabadban vagy erdőben bárhol leköthető legyen, s ott némán, nyugodtan viselkedjék; 3. hogy a fővadnak friss vagy kihűlt csapáját, de különösen a vadnak veritékes csapáját csaholás nélkül, a nyomok szimatján kövesse, minden fordulóját kikeresse, mindaddig, mig a sebzett vadat meg nem találja;