Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 5. A sebzett vad keresése

— 109 — sét, nehogy azt ismételve kelljen keresnünk. A sebjelekből és a talán keresztülhatolt és esetleg megtalált golyójárásról igyekezzünk megállapítani, hogy a testnek melyik részét sebezhette a golyó. Erre nézve legjobb útmutatásul szolgál — miként azt már a sebj elek ismertetésénél is említettük — a veríték és szőr szinén kivül azoknak a csülökbenyomásokhoz viszonyított fekvése. A nyomon előbb elindulni nem szabad, mig a lövés helye a legalaposabban átvizsgálva nincsen. Ha a lövés helyén sebjelt találtunk, nagy lépést tettünk előre, de még igen messze vagyunk az eredménytől. Elindulunk óvatosan a csapán, melyet 30 — 40 lépésen túl egyelőre követnünk nem szabad. A csapának ezen rövid vonalán igyekezzünk a lehetséghez képest minden ugrásnak mind a négy nyomát megtalálni és ezen négyszögben és négyszög körül minden levelet, minden fűszálat megvizsgálni, ekkor már csakis verítéket keresvén. Ha végre megtaláltuk az első veritékcseppet, újra nagy lépést tettünk előre, különösen, ha rögtön meg tudtuk állapítani,, hogy ez a verítékcsepp melyik lábnak a nyomához áll legközelebb; mert ez esetben annak színéből és a nyomokhoz való viszonyából meglehetős biztonsággal állapíthatjuk meg azt is, hogy mely tájon van a seb, s vájjon a golyó keresztülhatolt-e a testen. Ezután a következő nyomoknál mindig a nyomoknak ugyanazon táján keressük a verítéket. Erős sebnyilásnál minden következő nyomnál, kedvezőtlen esetben minden második-harmadik ugrás nyomában csakhamar meg fogjuk találni a keresett verítéket. Minekutána így a menekülés irányát akár verítékkel, akár a nélkül megállapitottuk

r megjelöljük galylyal a csapát és irányát, s vagy leheveredünk egy órára pihenni, hogy a nyomozást ily részletességgel és alapossággal később folytassuk, vagy elmegyünk a vérebért, hogy azt az időközben kihűlt csapára igazítsuk s a megbetegedett vagy megdermedt vadat felkeressük.' A véreb, a mint a lövés helyére vezetjük, valószínűleg nekiesik nagy tűzzel a csapának, esetleg verítéket, szőrt, csontszilánkot vagy kiszakított húsrészeket talál és jelez, a melyek előbb a szorgos keresés daczára elkerülték a figyelmünket. Azért a véreb hadd keressen, kutasson kedve szerint a lövés helyén; s csakis ha maga indult meg a nyomon, engedjük őt tovább haladni a csapát jelző, általunk előbb lefektetett ágnak irányában. Készakarva használtam e kifejezést: »ha maga indul meg a nyomon«, mert a menekülő vad csapájának elején ritkán fogunk mást mint tiszta nyomot találni, a veríték csak néhány ugrással odább szokott a csapában mutatkozni. Ezentúl csak arra kell figyelnünk, hogy az eb el ne veszítse a csa-