Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 4. A kopózás

— 103 — Ott a hol szakadékok, sziklák, mocsarak vagy vizek a hajtást igen megnehezítik, s a terület akkora, hogy a kopók csaholása nem zavarja fel az egész vadászterület csendjét, tehát ott, a hol 20—30 ezer hold erdőség áll a vadászat rendelkezésére, ott a kellő mértékkel és óvatossággal űzve, helyén van a kopózás. Mielőtt azonban a kopózás megbeszéléséhez fognánk, szenteljünk néhány szót annak a sajnosan már kiveszőben lévő, izmos, kitartó, értelmes és bátor ebfajtának, melyet a kynologusok »osztrák kopó« neve alatt ismernek, de a melyet én — minthogy ez a kopófaj egész Magyarország területén el volt terjedve, és mert nemcsak nálunk, de Erdélyben, Horvátországban, sőt Boszniában is a kopó neve alatt ősidőktől fogva csakis ezt a fajt ismerték és a kopózásra kizárólag ezt használták, holott Európa minden más országában, Ausztriát is ide számítva, más kopókat vagy legalább is keverve más fajtákat is használtak — joggal tartok és nevezek »magyar kopónak«. A magyar kopó fajjellegei a következők: Középmagasságú, izmos, ruganyos, nyúlánk termet; szeme tiszta, legtöbbnyire barna; szemöldöke erős. Tekintete okos és komoly. Feje középnagyságú, koponyacsontja széles, orra felé egyenletesen keskenyedik; orrcsontja egyenes, homlokcsontja lassan emelkedő. Füle középnagyságú, nem széles, alul gömbölyű. Nyaka erőteljes, a szügye felé szélesedő, lebernyéje nincs. Szügye széles, mellkasa mély, vékonya karcsú. Farka hosszú, tövénél erős, egyenletesen vékonyodó, de nem hegyes, kissé hajlott, durva szőrű; rendesen hajlottan, lógatva, keresés és hajtás közben felemelve és kiegyenesítve hordja. Háta kissé hajlott, fara gyengén csapott. Lábai izmosak, egyenesek, középmagasságuak; a lábfej széles és egyenes. Szőre rövid, sima, sürü és selyemfényű; szine fekete, rozsdabarna vagy sárga foltokkal a lábán, száján és a szemén. A fehér szin csakis mint jel, és pedig a homlokon mint csillag, a szügyén mint sáv, és a lába fején mint keztyü fordulhat elő. Fogazata erőteljes, egymásra illő, jól kifejlődött erős agyarakkal. A kopó idomítása nem körülményes. A kopókölykeket hat hónapos koruktól fogva nyakszíjakkal kettenkint összefűzik és pórázon a szabadba viszik, hogy füzéren járni megtanuljanak. Etetés előtt mindig hangos hívással vagy kürtjelekkel hívják, hogy e hivó hangokra az erdőben is sietve és örömmel gyülekezzenek. A füzéren való járást, valamint a gyülekezést is játszva tanulják meg a kopók, ez utóbbit különösen, ha minden hivás illetve gyülekezés után az erdőben is ebédet, vagy legalább is valami harapni valót kapnak.