Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

I. A Sahara puszta vadállatai

10 jas, minélfogva csak akkor lát zsákmány után ha éhes, különben pedig békében hágy minden állatot, s egyáltalában nem öl csupa vérszomjból, mint azt a macskanem többi fajai cselekszik. Az emberek közelébe, úgy látszik, csak félve jő, s akkor is csak tartózkodva sompolyog lakhelye körül, mígnem elérkezettnek hiszi a kedvező pillanatot, mikor a roszul őrzött akolból egy ürüt, vagy a hozzáférhető ólból egy iiszöt elragadván, vele sebes vágtatva odább álljon. Ha idejekorán észrevétetik, s a pásztorok útját állják, gyakran bottal vagy ostorral is el lehet kergetni, sőt a megragadt zsákmányt is elvehetni tőle. Az oroszlán néha 8—9 lábnyi hosszú, magassága pedig, ha teljesen kifejlődött, körülbelől negyedfél lábnyi. A nőstény jóval kisebb, és különösen a sörény hiánya jellemzi. Szenvedélyei leginkább szemeiben tükröződnek, vagy homlokráncaiban nyernek kifejezést. Ha megharagszik, szemei szikráznak s tüzsugarakat lövelnek a tömött szemöldök alul, melyeket szenvedélyesen majd felránt, majd ismét lebocsát, hogy szemei alig látszanak; száját feltátja, hogy rettentő fogai kilátszanak, s az ingerelt házimacska módjára köpködve sziszeg, sörényét fölborzalja, és farkával sajat oldalait csapdossa. Azután legugorodva elölábaira ereszkedik, szemeit félig behunyja és mozdulatlanul leskelődik, mialatt legfölebb farkát mozgatja egy kevéssé, s aztán jaj azon élő lénynek, mely ilyenkor elébe kerül — dühösen rohanja meg áldozatát s széttépi. — Az oroszlánt lóháton ritkán vadászszák, sőt kutyákat sem igen használnak ellene, ha csak be nincsenek előre tanítva e mesterségre. Legközönségesebben úgy cselekesznek a vadászok, hogy búvóhelyét felkeresvén, barlangjából kiűzik, üldözik, s leginkább nyilt téren ölik meg. Az ilynemű harcok gyakran igen szerencsétlenül végződnek ugyan, de mindamellett is újra meg újra találkoznak kalandorok, kik e veszélyes foglalkozást különös előszeretettel "űzik, minek következtében a puszta szélein a határhelyeken az oroszlánok