Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

III.Joaó Quarix. A gyermekrabló

60 rán, s lábán saruk, fején egy széles karimájú szalmakalap és egy köpeny forma takaró, mely vállain lecsüggött, egésziték ki öltözékét; a derékövön függött golyótartója és a töralaku kés, kezében pedig hosszucsövü puskát tartott. Siettem tehát a ladikhoz, hol embereimet az indián köré gyűlve leltem, kit nagy jutalmak Ígéretével vettek rá, hogy elárulja a mit tudott. Én tüstint kifizetém neki a mit Ígértek, és többet is ajánlottam ha segédünkül lesz a gyermekek feltalálásában. De az indián vonakodott, és azon veszélylyel mentegetőzött, melybe jönne, ha oly hatalmas törzsnek mint a guaribák, egy tagját elárulná. Sokáig hiába beszéltem neki, sőt a neki nyújtott kétcsövű puskát sem akarta elfogadni, bár mennyire ingerelte is hírvágyát ezen előtte megbecsülhetlen fegyver. A ravaszság kifejezése tükröződött e férfiú arcában, de e mellett nagy nyugodtságot mutatott, mely vigyázattal ejtett szavaiból kitűnt; különösen azt látszott fontolgatni: váljon e sikerülés esetében nyerendő haszon felér-e a kiállandó veszélyekkel. Végre elhatározta magát, s ajánlatot tett, hogy az éjjel bennünket elkalauzol azon rejtekhelyre, hol a guariba, a négernö és a gyermekek tartózkodnak. Akkor kísértsünk szerencsét Joaóval, őt pedig bocsássuk útnak. Mivel többre már nem lehetett reávenni, megegyeztünk vele, hogy a jövő éjjel bennünket egy bizonyos órában a nevezett helyre fogna vezetni, és ő is igérte, mikép szavát tartani fogja. Mindazáltal arra kért, hogy még ma ereszkedjünk le a folyamon vagy két órányi távolságra, a hol bennünket egy pontosan kijelölt helyen fölkeresend. Nem épen szívesen engedtem e kívánatnak, de csekély reményünk és négereim biztatásai végre szétoszlatták minden aggodalmaimat. Elindultunk tehát, és néhány óra múlva elérkeztünk a kijelölt helyre, egy sűrűn benőtt erdős öbölbe, hol kikötve ladikunkban kipihentünk. Éjjel nagy ordítás hallatszott az erdőből s ez inte bennünket, hogy résen legyünk az onkák ellen. De mielőtt