Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

III.Joaó Quarix. A gyermekrabló

54 szándékunkat, nem kerülte ki figyelmünket, különben is a négerek mindazt megtették, a mit az emberi érzékek csak képesek tenni, hogy a csekélyebb nyomot is fölfedez­zék, most tehát behatottunk azon roppant vadonokba, mik a föld legnagyobb folyamának nedves 1 apályait bo­rítják, s közvetlen egész a vizekig ereszkednek. Csaknem 12 órai megfeszített menés után végre elértük a Mara­non hatalmas hullámait. Csaknem 20 mérföldnyi széles­ségben hömpölygeti tengerszerü hullámait az óceán felé. Épp oly beláthatlan mint méltóságos ez a folyam. Mintegy négyórányi távolságban tündöklenek egy pálma­szigetnek sudarai, mely ködszerű távolságban vonul el a viz láthatárán. Itt álltunk most portyázásunk kezdetének végén! Most erre menjünk? Hol vegyünk ladikot, melyen a folyamra kelhessünk? Kétes arcokkal néztünk egymás szemébe, s mivel a nap hanyatló félben volt, egy partsza­kadásra letelepedtünk, melyet tiszta homok borított, s egy roppant fa árnyékozott be, melynek ágai messze benyúltak a hempelygö hullámokba. Négereim a közel csalitokat tekenösbékáért bekeresgették s nemsokára visszatértek néhány kisebbszerü teknőcöt hozván maguk­kal. Hirtelenében tüzet raktunk, s a lángok fölibe akasz­tánk egy velünk hozott üstöt, melybe egymásután bele­hánytuk a teknöikböl kifejtett békákat és megfőztük, így pompás levesünk készült, melylyel éhségünket csillapí­tók. Azután galyibákat hevenyésztünk, mik alatt egész éjjel csendesen aludtunk. Midőn reggel felébredtem, csak egy négert láték magam mellett és Diánát, mely a tigrisharcban kapott sebét nyalogatta. ,,Hol vannak embereink Peppó?" kérdém kényelme­sen nyújtózva. „Elmentek ladikot keresni, massa" szólt a néger, s erősen fújta a tüzet, hogy a bogrács tartalmát, a teknős­béka maradékot forrásba hozza. „Nem láttatok senkit?"

Next

/
Oldalképek
Tartalom