Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

III.Joaó Quarix. A gyermekrabló

senybe. Most már hiába is vártunk álmot és nyugalmat; ; az átkozott majmokat és kutyákat semmi módon nem lehetett elhallgattatni. Csak éjfél felé támadt egyszerre : zavart lárma, s a fatetőkön a majmok, mintha csak az ördög korbácsolta volna, csörögve fütyülve s fogaikkal kaífogva : riadtak széljel s kutyáink tompa morgással lapultak lábainkhoz. ,,Mi baj Scipió?" kiálték félálmomból felrettenve, az > őrt álló négerhez. „Nem tudom massa, de a zenészek (igy nevezik anépgerek a bögöncöket) mind elszöktek. „Azt jól cselekedték" mondám álmosan és fáradtan; t »tégy új gyutacsokat a puskákra és jól vigyázz." „Hallja, massa!" mondá a néger felém hajolvas muf tat-ó ujját füléhez tartva, míg szemefehére csillogva fény[ lett rám bámultában. „Mi az ?" felugorva. „Csitt" susogá a néger és a kutyákra mutatott. Ezek [ hátsó lábaikon ágaskodtak és tompa morgással bámultak ja sötét fatetökre. „Hallja a tigrist? massa!" és kezeivel a Ihosszú vadászkés után nyúlt. „De az ördögbe, hiszen ..." Nem végezhetém be szavamat; rettentő ordítás ve^gyült az ágak éles recsegése közé, mintha azok valami mehezkedő suly alatt forgácsokra törnének, és a faleveíleknek, faágaknak s mindenféle szemétkeveréknek zápora íközt két fekete gombolyag puffant le alig két lépésre tőIliink villámsebességgel felpattant kutyáink közé, oly xlörgő robajjal és dühödt ordítással, hogy a vér is meghűlt íbennem. Szerencsétlenségre a fenevadak; után — mik ttüstint irtóztató dühvel marakodtak kutyáinkkal — ínyomban egy nagy ág szakadt alá egyenesen fejem fölött, ímely a gunyhót összenyomta és a tüzet elfojtotta. A kuityák vonítottak, a tigrisek bőgtek, négereim ordítottak, bén pedig káromkodva ugrottam fel, puskámhoz kaptam, RS találomra a marakodó állatok csoportjába puffanték. 4*