Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

III.Joaó Quarix. A gyermekrabló

48 kek eltűnését, s eltelt néhány óra, míg azoknak szülői azt megtudták, s nekem följelentették. Azonban szerencsére néhány gyermek látta, miként csalta magához a gyermekeket a négernő, őket játékszerekkel mulattatta s lassanként az elámitott gyermekektől követve az erdő sűrűjébe tűnt el. Tudtuk tehát ki rabolta el a kicsinyeket, s most csak az volt a kérdés, miként hajhászszuk fel s büntessük meg a vakmerő tolvajt. Mivel közvetve magam is oka voltam ezen szerencsétlenségnek, tehát bátor négereink egy csapatjának élére állottam s a két — csaknem kétségbeesett — atyát magamhoz vevém, kinek buzgalma legjobban biztositá vállalatom sikerét — a gyermekek feltalálását. Mivel valószinüleg hosszú út állott előttünk az ős erdőn keresztül talán a folyami szigetig, elláttuk magunkat élelemmel, lőszerrel és fegyverekkel s legjobb szaglár-kutyáim közül hármat magunkkal vittünk. Öten voltunk, mind jól felkészülve, ismerve az akadályokat, miket a tartomány vadonja elibünk gördíthet, — tehát haladéktalanul megkezdtük az üldözést. Mindenek előtt megvizsgáltuk a gyermekek játszó- | helyét, de nyomukat se találtuk, innen az erdőnek vettük utunkat. Pár száz lépésnyire már hangosan kiabáltak négereim, mert egy fáról rongyok csüngöttek alá, mik odakötve s egymáshoz akasztva voltak, s bennünk a két néger tüstint gyermekeik ruhájának rongyaira ismer tej|» — Többé nem lehetett kétség, hogy a gyermekek úgy raboltattak el, s a fára felakasztott rongyok is azt jelentették, hogy „gyermekeiket elrabolták", mert ezen a vadaknál divatos jelvényes beszédet négereim igen jól értették. Ök a talált jeleket még igy is magyarázták: ,,a négernő zálogul rabolta el gyermekeinket a magáéi helyett, kiket tőle elvettek." Ezután a rongyokat a kutyák eleibe tartottuk, hogy tudjanak menni a szag után, azután a kutyákra bíztuk, hogy bennünket az igaz nyomra vezessenek. Ezek nem