Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

II. A brazíliai őserdők állatai

35 külön külön vándorol. A családanya útközben közvetlen a vezető után következik, a gyermekekre ügyel fel, kiket hátán hordoz, ha kicsinyek, ha pedig felnőttek mellette és mögötte haladnak. A háztartásra szükséges eszközöket, valamint az eleséget is nagy kosarakban magukkal hordják, p. o. a mézet, mit útközben gyűjtenek, úgy szinte a csepüt, mely tüzélesztésre szükséges, a vízedényeket és gunyhóépitésre szükséges nádat, szócsövet, melyet a tátu farkbőréből készítenek, s végre az asszony-pipere cikkeit mindig magokkal cipelik. Ha valahol megállapodnak legelsőben is gunyhót épitenek, melyet földből készítenek, és galyakkal és levelekkel födnek be, s ha ez készen van, a férfi azonnal vadászni megy. Mintegy ösztönszerűleg halad az erdőn keresztül, s találja fel azon helyet, hol valami vad tartózkodik, s hogy ahhoz közel férhessen, bámulatos ügyességgel hárít el minden akadályt útjából és fegyverét egész biztonsággal használja, úgy hogy a célt soha nem téveszti el. Ha a vadat észrevette, pillanatnyi idő alatt kiválasztja a legjobb nyilat, melynek súlyát s jóságát szemügyre vévén, íjjára helyezi, céloz — s abban a pillanatban a vad halálosan megsebesítve összerogy. Mindezt az indus, ki e mesterséget gyermekkorától fogva gyakorolja, °ly gyorsan viszi végbe, hogy alegszemesb vad sem képes előle menekülni. Elhozván zsákmányát a tanyára, átadja azt a nőknek, kik néhány perez alatt megperzselik s félig meddig megsütik. Nagy mohósággal [neki esnek aztán a még jó formán nyers eledelnek, vadállatok módjára fogaikkal tépik szét, s ép oly mértékietlenül lakomáznak ilyenkor, mint máskor szükség idején nélkülözni tudnak. így tengetik e vademberek nyomorú éltöket a vadonban, s a természet csodái iránt érzéketlenek lévén, mint 3*