Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

I. A Sahara puszta vadállatai

getlen és száraz síkságokon keresztül, hol napokig utazva sem egy fűszálat, sem egy csepp vizet nem talál az ember; hol a fold is oly ingatag, hogy az elvonuló csapatok nyomai is néhány óra alatt tökéletesen elenyésznek, s az egyedüli útmutatók az ég csillagai. Nélküle Ázsia és Afrika sivatagjai teljesen járhatlanok volnának, mert maga a berber ló, e munkához edzett, kitartó és kevéssel beérő állat is csak akkor indulhat a rengeteg pusztának, ha hosszas esőzések következtében a növényzet felelevenült és itt-ott vízpocsolyák maradtak, vagy ha teve viszi utána az enni- és innivalót. A tevét ellenben egy maroknyi silány eledel kielégíti, erejét és kitartását növeli, sőt szükség esetében még e csekély eledelt is jó ideig nélkülözheti; s nem egyszer történt, hogy a legszorongatóbb körülmények dacára is a teve utolsó erömegfeszítéssel gazdáját valamely gyepenyig vive, megmentette a legirtózatosb haláltól. A szomjat rendkivül soká eltűri, mert mintegy 4—5 napig tud ital nélkül lenni. A legnagyobb szükség idején, midőn a ló szomjúság miatt kidől és elvesz, az emberek kétségbeesve közel halálukat várják; akkor a teve még békésen tür, nem lankad, s nem ritkán az egész társaságot megmenti az által, hogy a vízmosta gödrökben, és más mélyedésekben meggyült esővizet természeti ösztönből mérföldekre megérzi, mit a vezetők különben észre nem vettek volna. Megjegyzendő, hogy a mondottak különösen az egypúpú tevére, az úgynevezett dromedárra illenek, mely Arabia és Eszakafrika pusztáin honos. A kétpúpú teve hazája Persia és Tibet; azonkívül Mongol- és Tatárország síkságain is tartózkodik; ez az afrikai puszták forróságát kevésbbé állja ki. — A dromedár a legszelídebb és legtürelmesb állatok egyike, mely ellenállás nélkül a legnagyobb terhet is felveszi, s ha sokat találtak rá rakni, nein békétlenkedik, de nyögés által jelenti ki panaszát. Csak párzáskor csökönösödik meg és harap; ilyenkor a hímeket egymástól el kell különítni, mert ha