Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

VIII. A zergevadászat

144 VIII. A zergevadászat. Mióta Európában a vadkecske, mondhatni majdnem kiveszett , azóta az antilópfajnak egyedüli képviselői a zergék, melyek a sveici, tiroli és stiriai magas alpokon , úgyszinte a bajor hegységekben , nemkülönben a Pyrenäek rengetegeiben még bőven találtatnak. E fürge, s a legmeredekebb sziklákat kedvelő állatok oly vadászat tárgyaiul szolgálnak, melyben veszély veszélyt ér, s mely a vadászat ügyességét nem kis mértékben próbára teszi. A zerge akkora , mintegy közönséges őzbak, de alkotása nem oly szabályos s teste otrombább; fejét, szemét fülét és orrát tekintve a kecskét juttatja eszünkbe , melyhez sokban hasonlít. Mind a hím mind a nőstény mintegy 6—8 hüvelyk hosszú szarvacskákat visel, melyek simák s egyenesen felállók, felül azonban horog formára hátrafelé görbülnek s meglehetős hegyesek. Testét tömött, szürke, gyapjas szőr födi, mely fölött az évszak szerint néha barna, máskor szürke sörteféle szőrszálak nyúlnak ki. Pofájának alapszíne sárgásfehér, de szemei körül s orra hosszában mind kétfelül barnába hajló és sötétebb. Lábai, minthogy hasított körmének külső párkánya valamivel kiillebb áll, igen alkalmasak a meredek sziklafalak megmászására, mert az említett körömpárkány segítségével igen jól kapaszkodik. A zerge könnyű testtel bír s ennélfogva tátványok fölött bámulatos könnyűséggel és biztossággal ugrik, szédítő magasban a legkeske-