Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

VII. Fóka-fogás

138 elégettetett, mint külső boríték, tető, állványok, ládák s hasonlók. Dagget hasonló pusztítást vitt végbe saját töredezett hajóján. De itt még nem állapodtak meg, hanem hogy meleget nyerhessenek, szöveteket is kezdtek égetni; különösen pedig vitorlavászonból vastag tekercseket fontak össze s azokat nagy olajos korsókba dugván, meggyújtották. Ily módon sikerült a fa kímélése mellett is meleget előállítani. A ház és a hajó közti közlekedés a nagy hóesés miatt már hetek óta félbe volt szakítva; de különben sem igen lehetett volna a közlekedést előállítani, miután a változó, gyakran lágy idő következtében a jégkéreg nem erősödhetett annyira meg, hogy rajta bátorságosan járni lehetett volna. Mint a tavaszi időszak beállta előtt rendesen, úgy most is a hideg, bár rövid időre, tetemesen növekedett s pedig oly mértékben, hogy a hévmérő higanyoszlopa eltűnt s az egész higanymennyiség a golyóba szállt alá. A szegény hajósok alig védhették magukat a megfagyás ellen — hiába zsugorgatták a fát, — most már az utolsó darabot is elő kellett venni. — Egy igen hideg nap déltáján Gardiner és kormányosa Simson jó bundákba burkolva a szabadba mentek, különösen a végett, hogy sebes járáskelés és mozgás által fölmelegedjenek. A nap vérpirosán szállt alá; a tenger felőli kilátás sürü köd által záratott el, a látkör pedig felhőtlen és tiszta volt, mi a leghidegebb éjek egyikét sejteté. Visszajövet a part hosszában haladtak s már nem voltak igen messze gunyhójuktól, midőn hirtelen egy hang üté meg fülöket, még pedig segítség utáni kiabálás s jajveszékelés rémítő hangja. Megállapodva rövid ideig hallgatództak, mígnem meggyőződtek, hogy azon tájról jön, hol a befagyott hajóromok feküdtek, melyekben az önző s vakmerő Dagget kapitány egész népestül tartózkodék. A kiabálás néhányszor, még pedig mindig erősebben-erösebben hallatszott — s mintegy közeledni látszott, végre egészen megszűnt — csend lett, melyet csak a szél is alig háborgatott.