Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

VII. Fóka-fogás

135 jég között hajókázható utat födözzön föl, melyen biztosb révpart keresése végett elindulhasson, míg a másik hajó egy zsák-csatornába menekült. Itt azonban a sürün zajló jég útját állotta, mely majd a hajó alá jutván azt fölemelte s mintegy könnyű lapdát ide-oda dobálta, majd a fedezetre csapott s a gyenge járművet majdnem eltemette. Gardiner kapitány ismét segítségére sietett; de hasztalan! a töredezett hajó végkép elpusztult. Mikor a segítségre sietök a helyszínére értek : tört árbocok s szétszaggatott vitorláknál egyebet nem találtak. Egyes deszka darabok és gerendák maradtak a víz felszínén, minden egyéb, mi a hajón volt, a hullámzó tenger árjába temettetett. Mind ez alig tíz percnyi idő alatt történt. A legénység azonban szerencsésen megmenekült, de podgyásza, vagyona, szóval minden, még az élelmiszerek is, kevés híjával odavesztek. Ez alkalommal Gardiner hajója szinte megsérült, de a vezér ügyessége még megmentette a végveszélytől. E derék kapitány merész kísérleteivel végre felhagyott s azon gondolattal kezde megbarátkozni, hogy a telet e barátságtalan sziklákon töltse. — Visszatértek tehát mindnyájan elhagyott gunyhóikba. Dagget kapitány is még naplemente előtt oda érkezett legénységével együtt és szinte elfoglalta előbbi helyét. Az élelmi szerek egy részét megmentették, de nagyobb része a szerencsétlen hajó romjai közt maradt. Hús, kenyér, liszt, burgonya, kétszersült, egy kis hordó pálinka, kevés thea és cukor valának azon becses tárgyak, melyeket ösztönszerűleg életük kockáztatásával is nagy nehezen megmentettek. A legelső feladat immár most az volt, hogy a gunyhókat lakhatóvá s mennélkényelmesbbé tegyék. Belső falait vitorlavászonnal vonták be, a tető s a külső falak fókabőrrel fedettek be. Néhány hét alatt e lakhely annyira a mennyire elkészült, s elhelyezvén benne magukat, bátor elhatározottsággal néztek a beállott tél viszontagságai elébe. Nagy szükséget épen nem szenvedtek, csak fában