Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

VI. Hindosztáni vadászképek

119 kivül megemlítjük még e fajból a legnagyobbat — az orangutángot vagy vadember-majmot, mely egyenesen állva körülbelöl 3 lábnyi, és szerfeletti testi ereje ügyességénél fogva a megtámadókra nézve veszélyes is lehet; továbbá megemlítjük a valamivel kisebb gibbont, mely igen ügyesen hintázza magát a fák ágain s néha egyik fától a másikig gyakran 40 lábnyi térközön is átveti magát : a siamangot, a hasszukezű majmot, a szakállas majmot és másokat se felejtsük ki, mert ezek úgy a száraz földön, mind az erdők belsejében, mind a szigeteken nagy számmal fordulnak elő. Az erdei vagy radokör, a gaur, ngayal, mindnyájan a bivalfajból valók; ez-k rendesen kis csordákban, tizen húszan együtt s csak ritkán nagyobb falkákban barangolják be a téres vidéket vad állapotban. Kerülik a száraz, vizben szűkölködő tájakat; rendesen a folyamok körül tartózkodnak s azok iszapjában tanyáznak; a dögvészes mocsári lég nekik a legkedvesebb. A hideg évszakban a szélnek ki nem tett torkolatokban keresnek menedéket. Eledelüket a növényországból veszik, a gyenge leveleket és hajtásokat többre becsülik a fűnél. A rájok vadászás mindenek közt legveszedelmesebb, felbőszítve magával a tigrissel és oroszlánnal is szembeszállnak, védik magukat, ha látják hogy megtámadtatnak, a legelszántabban, sőt ők maguk is lépnek fel támadólag, és sok vigyázatlan üldöző lett már áldozatukká. Ha az oroszlán vagy tigris a bivalt megtámadja, szájára vagy nyakára szökik, és megfojtani iparkodik, mi közben körmeivel azt szorosan összekulcsolja. Ha nem sikerül is neki ezt legyőzni, a bival legalább nehéz sebekkel terhelten távozik, melyek begyógyulnak ugyan, de többnyire mély forradásokat hagynak magok után, minőket a megölt állatokon gyakran lát az ember. De ha a bival marad győztes, úgy ez dühének áldozatához több ízben visszatér, és nem nyugszik elébb, míg patáival azt össze nem tapodja, s fogai és szarvaival szét nem tépi, a