Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

VI. Hindosztáni vadászképek

105 kotorja. Csak a véletlenül megjelenő ellenséggel szokott megküzdeni s ekkor vészes harcszomjában határt nem ismerő dühvel rohanja meg ellenét; de kitér előle, ha azt megsejdíti, és ekkor a sűrűkbe rejti el magát, hova senki sem kisérti meg öt követni. Ezen állatok ritkán élnek együtt csordákban; többnyire párosan bujkálnak a sűrűségben. Vastag bőre, melyen a puskagolyó át nem hathat, s azért paizsok felzetére szokott használtatni, valamint zsirja is, melyet potrohából szednek ki; mindenesetre veszélyes vadászatnak tárgyául tűzik ki ez állatot, melyet elevenen semmire sem lehet használni. Úgynevezett dsingalokkal, azaz igen nagy puskákkal ölik meg őket, melyekből hat latos golyókat lehet^ lőni, és a vadászok rendesen azon vannak, hogy szemöket, mellöket, vagy más könnyen sebzhetö részeiket találhassák, mert csak akkor ölhető meg, ha a golyó az említett testrészek valamelyikét sebzi meg. Ha mivelt tájékokra törnek be — mi néha szinte megesik, — akkor kénytelen egész kerület lakossága felkelni, mert a pusztítás, melyet ezek a mezőn tesznek, borzasztó; növényevök levén, mint az elefánt, nem elégesznek meg a nyalánk étkekkel, melyet nekik a jól mivelt szántóföldek nyújtanak, hanem szarvaikkal felássák a földet, lehenyélik az ültetvényeket, és eltapodják mindazt, mi csak esetleg lábaik alá kerül. Mennyivel más az elefánt! az óriás ! mely nélkül az indiai dicsőségnek nagyságát és fényét nem is képzelhetjük ; az elefánt tárgya a hinduk tiszteletének, kik benne a Buddha vallás tanítása szerint az ö legfőbb valóságuknak, a legfőbb tudásnak jelképét látják, — jelképe az indiai fejedelmek függetlenségének, kiknek udvartartásában ezeknek hihetetlen időktől fogva nem szabad hiányzani. E mellett hasznos háziállat is, orrmányában és annak ujjszerü folytatásában vagy nyujtványában még maga az embernek karja és keze is pótolva van. Meglehet, hogy sok túlzott van abban, mit az elefántok okosságáról beszélnek, de azokból is,, melyek rólok teljesen bizo-