Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

VI. Hindosztáni vadászképek

102 és fogaikat elnyerhessék, mert más hasznuk az ilyeneknek nincsen. Ezek a cenlooperek Én több ilyent megöltem, midőn Sinámban laktam. Egyszer egy ily fajta igen erős és veszélyes állatnak vetettem különösen utána magamat, melyet sokáig hiába nyomoztam, mert a nyomok rendesen messzefekvő, elkülönzött mocsárokba vezettek, hova az elefántok csoportosan soha se mennek, mivel az ott tanyázó szarvorrú és gaviáltól félnek. Mivel e helyre magamnak sem nagy kedvem volt menni, s ott egyedül segitség nélkül ezen szörnyekkel kikötni, tehát vigyáztam magamra, s egy siirű cserjésbe egy pálmaerdő széléhez mentem lakni, hol a föld meglehetős száraz volt, s legkevésbbé sem vala vonzó amaz ellenségre nézve. Ellankadva a siirü csalitokon keresztül vezető s igen fárasztó utak miatt s a sok járáskelésben erőmet vesztve, ledőltem, hogy megujult erővel foghassak azután munkámhoz ; alig szunnyadtam azonban el, midőn iszonyú, trombitaszerü hang ébresztett fel, melyből azonnal az általam üldözött elefántnak közellétéröl győződtem meg; de e hang oly haragos s e mellett ijedtséget tanusiró volt, hogy az állat, melytől az eredt, valami különös szorongatott helyzetben látszott lenni. Én hirtelen felkeltem, fegyveremet megragadám, és oly gyorsan, a mint csak lehetett, felmásztam egyik legerősebb és legmagasabb pálmafára, hogy onnan széttekintve tudomást szerezzek magamnak a dolgok állásáról. Félelmes látvány tárult fel szemeim előtt. Alig ötven lépésre azon fától, melyre én menekültem, állott az általam rég óta keresett elefánt, orrmányát ütésre emelve, s majd erősen fúva, majd dühösen orditva. Füleinek moz- j gásából könnyen észre lehetett venni, hogy az állat szörnyű szorongattatásban van s hogy dühe határtalan; gyors mozgással csapkodta azokat fel és le, s mig otromba hátsó lábaival szorosan egy fatörzshöz lapult, hogy hátulról védve legyen, a közben elölről valamely tárgyra szegzé pillanatát, melyet a mocsári növények idáig előlem el-