Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

VI. Hindosztáni vadászképek

100 Az év bizonyos részeiben felzaklatják a benszülöttek rejthelyeikröl a vad elefántokat közelükben meggyújtott tüzek által, melytől nagyon félnek; ilyenkor csalitos he­lyekre szoritják őket, hol a vadászok elrejtve rájuk les­nek s elejtik a búvhelyeket kereső óriásokat. Ezen elefánt­vadászatokat vagy arajah-k, vagy az európai kormányzók rendezik. Hónapokkal előbb történnek már rá készüle­tek, s ezerek hivatnak fel, hogy a vadászat eredménye — a mennyire lehet, biztosabbá és fényesebbé tétessék. De tőrbe csalogatni a betanitott elefántoknak kell vad testvéreiket. Azon igyekeznek, hogy ez utóbbiakat meg­oszlathassák, s egy különösen erre készitett búvhelyre szorithassák, hova a betanitott elefánt a vadászokkal együtt egy fövadász vezetése alatt utánok nyomul. Az üldözött állat a sürübe vonja magát, a hol aztán lábai alá könnyen kötelet vagy hurkot vetnek, melyben maga magát megfogván, kézre kerül. Ha fogságba esett s ki­tombolta magát, csakhamar beletörődik új állapotába, s gyakran pár hónap alatt a legvadabb elefántot annyira lehet vinni, hogy szolgálatot is tegyen. Ezen állatnak ellenállhatatlan erejét mutatja tekin­télyes alakja és nagysága. Mert az elefánt 15 —18 láb­nyira nő; teste erős és otromba, majdnem hordó forma, melyet durva szőrtelen bőr borít s ez többnyire oly vas­tag, hogy csak a hasnak vékonyabb részein sérthető; csontjai oszlopszerüek, feje, apró szemeivel s lecsüggő füleivel tűnik elé, mintha vállaival volna összenőve; fegyverei az erős agyarak és orrmánya, melylyel minden­féle mozgást tesz, és mely által a legnagyobb erőt fejti ki. Orrmányának ujjforma nyujtványával a legkisebb tárgyat is feltudja venni. Bármily idomtalan s nehézkes­nek látszik is az elefánt külsejére nézve, mindamellett mozgása könnyed. A viadalban rettenetes: ellenségét orrmányával leüti, agyaraival keresztül fúrja, és hatal­mas lábaival összetapossa; de nem mindenkor győztes. — Egy élethalálharcot irunk itt le, az öreg Malaye Radschid

Next

/
Oldalképek
Tartalom