Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Ceylon

UTAZÁS INDIÁKON. 77 esetét, ki Newerre-Ellya környékén elhibázott lövése után az elefánt elől egy sziklarepedékbe rejtőzék, honnan kiszaglászta őt az állat, s mielőtt segitség érkezhetett, agyongázolta. Atalán szintolly számos kaland kering itt az elefántvadászati veszélyekről, mint hazánk felső vidékein a medve vadászokéról, miknek fele sem igaz: azért épen nem kivántatik valami hősies elszántság vállalkozni elefántok ellen, csak helyén legyen az ember szive. Nagyon természetes azonban, hogy jó készülettel járjon és magában bizzék legtöbbet a vadász: ekkor, ha fegyvere jó, töltényében nincs hiba, keze biztos, lelke éber, ne ijedjen meg, mert az elhibázott első lövést, midőn az állat hozzá közelebb jut, helyre ütheti, csakhogy aztán most elejtse ám, vagy legalább jól megsebesítse, hogy mig a vad fájdalmaitól elkábult, ő időt nyerhessen egy alkalmasb lövéshez, egy ujabb fegyverből, mellyet szolgája hord utána, kit azért folyvást kéznél tartson. Ezekkel a belföldi szolgákkal, az igaz, leghamarabb meggyülhet a baj, mert ollykor csak azt veszi észre a vadász, hogy fegyverhordozója ép a legválságosb pillanatban pusztult el oldalától: illyenkor ő sem igen tehet mást, mint utczu! te is. Titkár ur ép e lehetőség eltávolítása miatt legjobb cselédét adta mellém fegyver vivőnek. Mihelyt fegyvereinket rendbe szedtük, halogatás nélkül lóra ültünk, utánunk jővén gyalog a belföldi szolgák, mindenik egyegy puskával kezében, kettő pedig tarisznyában a töltényeket hordozá. Az erdőben, egy patak átgázolása után, leszállva lovainkról, gyalog folytatók az utat. Vagy száz lépést menve, kiállított őreink egyikére bukkantunk, ki egy fa alatt guggolva vigyázta, valljon merre tart az elefánt, marad-e helyében, vagy változtatja helyét? szóval, mindig szemmel tartja, s nyomában jár, hogy a megérkező vadászt útba igazithassa. E rettentő, torzképü, kinél sokkal szebb majmot is láttam már, jelenté, miszerint a két elefánt épen most hagyta el állomását, de kissé odább újra megállottak. Mindjárt marok port veténk föl, megtudni a szél járását, hogy annak ellené-