Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Ceylon

UTAZÁS INDIÁKON. 33 örök mozgékonyságú tenger képviseli azon színjátékot, melly a növényzettel kellő ellenzetet képez. E vizóriás, mintegy megelevenedett havas, száz meg százféle változatban tünteti elé fehér hab fodrait, midőn a viz a part szikláihoz ütődve megtörik, visszafecscsen és újra fölgyüremlik hullám darabban, vagy esőcsöppökben, csillogva, ragyogva, miként a gyémánt, vagy mint a ma esett hó fuvatagjai; tul e habjátékon a nyugvó viz legszebb kék szőnyegként terül ki a messzeségbe, vagy nap világitásnál óriási ezüsttükörként villog, mintha kínálkoznék a szigetnek, hogy nézze, élvezze benne saját szépségeit, és egyúttal bámulja meg nagyszerű szomszédjának arczát, mellyet a látkör szélei felé sötét habokkal szegélyzett a természet művészi keze. — A kép kiegészítésére tudjuk ide azt, hogy az ut járókelőkkel tele, köztük félmeztelen fiatal barna nők, szép hosszufürtü gyermekek, és oldalt a ligetek lombjai alatt a benszülöttek apró kunyhói, ezek előtt foglalkozó, vagy ránk bámuló családnép sajátságos eredeti színben, állásban, csoportozatban, hogy azt se tudám, hova fordítsam előbb szememet, mit nézzek meg a szokatlan jelenetekből leghamarabb, legtovább. Egyszerre mindent szerettem volna felölelni szemeimmel, és ismét külön is megtekinteni, olly eredeti, olly érdekes, uj vala minden most előttem; igazán meg kelle százszorozódnom, ha kellőleg élvezni akarám a tömérdek szépet, mellyekből annyit így egyszerre elszalasztani szinte fáj. Sőt e visszaemlékezés gyönyöreiben most is valami fájó érzet zsibbaszt, mert az előttem akkor megnyílt képet olly halványon, olly színtelenül rajzolhatám le, olvasóimat élvezetem színhelyére nem varázsolhatom, hogy egyiittérezzenek velem, miként én éreztem akkoron. Különben, mint minden szépnek, ugy Gallenak is van egy árnyoldala, mit e kis kirándulásomban is tapasztaltam. Legszebb álmai között zavarja meg az utast, előtünte olly embernek, ki elefanteziában szenved. Ez olly betegség, mellyben az ember csípőig rendes soványságát megtartja, de azon alól 5