Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Khina

UTAZÁS INDIÁKON. 2 269 zárt nyitna. Bohó ez sohasem hiányzik a darabból: rendesen tigris, oroszlán vagy egyéb vad alakjában jelen meg. Legjobb mindenesetre, hogy az előadás rövid, alig húzódik 15 — 20 perczig el. A nézőség, melly jól kiröhögte magát, elszéled, nem űzetvén semmit, mert a függönyei mögé vonult szinész sem kér pénzt. Tán az illető város, vagy épen az állodalom maga fizeti rendesen szinészeit, hogy az utczai közönséget ingyen mulattassák. Hongkongot este nézni meg, olly egészen más, mintha uj világ nyilnék meg, mintha kicserélték volna a nappali várost. Az európai, ki otthon városa utczáin megszokta látni a lámpa fehér világát, az egyes lángokat: azt sem tudja, hova forditsa szemeit e tarkabarka ragyogványu khinai lámpák között. Minden boltban több lámpa csügg a mennyezetről: papir, selyem, vagy gyalult szarukészitmények, telidestele festve alakokkal, mellyek néha mozganak, s a különféle szinü láng megvilágitásában mondhatlanul gyönyörködtetik a szemet. Azt hinné az idegen, valami kivilágitási ünnepélyt ül a lakosság, mert a bolti lámpákon kivül, még az utczán sem látni egyebet, csak bolygó tüzet, mivel a khinai nép, ha nap nyugta után megy ki házából, lámpát köteles vinni kezében, vagy vitetni maga előtt, s pedig ollyat, mellyen neve bötüi ragyognak. Ez este, hogy itt jártam, a játékház szomszédja ragyogott legpompásabban: rácsozata közt apró szobrok, isteneik alakjai, diszelegtek, virágkoszoru övezvén mindannyit s végighosszig a ház homlokát. Nyitott ajtóin, ablakain be lehetett látni az utczáról: mit a tündöklő teremben összegyűltek is tudni látszanak , főkép hölgyeik, kik ragyogó tűkkel diszitett fejeiket, szóval bájaik összegét, szinte mutogatták, egyenként olly helyzetet öltve, hogy a benéző minél kedvezőbb véleményt ejtsen szépségeik felől. Mindenből azt tiint elé, hogy itt menyegzőt ülnek: azért kissé huzamosban vizsgálgattam a jelenetet. Hamar észreveheték ezt a mulatók, mert egy a házból kijővén nyájasan integetett be, hol, úgymond, szivesen látnak, és jól