Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Khina

UTAZÁS INDIÁKON. 2 263 nyáron láttam Trencsénben, milly Ínséges a gyermeknép: hálni jár beléjük a lélek, éhségtől elsanyargatottan koldulgatnak uton útfélen, s ha rajtuk nem segit a keresztényi szeretet, lassú halál emészti el mindannyit. Utazza meg akárki, főkép télen, Trencsén hegyesb részeit és a zempléni krajnát, majd meglátja, mint hullanak el itt nyomorban a fölserdült gyermekek. Ezek pedig nem pogányok, de keresztények, nagyánt katholikusok. Illy körülmények közt, aligha olly bőviben vagyunk a pénznek, hogy azt más világrész pogányainak ápolására, keresztényitésére fordithatnók, midőn itthon arra annyi keresztény tarthat igényt. Ne kövessük mindenben a franczia ultramontanokat, mert hisz mindezen izgatás onnan került ide: s jobb keresztények leszünk, maradunk, mint ama hitevesztett nép, mellyre ma már csak erős izgatás hat. Mi szeretetünk gyakorlatára közelebb is lelünk tárgyat, s pedig méltóbbat a fönebbmél. Mindössze négy napot időztem Kantonban: honnan ismét Hongkongba menék. Amerikaim, mielőtt elbúcsúznék tőlem, egy khinai kereskedő házához hivatott ebédre. Europaiasan késő délutánra esett az étkezés ideje. Kereskedő ur háza földszint bolt és raktár: lakosztálya az épület emeletében vala. Az elfogadási tágas teremből nyilt jobbra ebédlője, s innen egy kisebb szoba. Bútor mentől kevesebb látható: mindössze néhány polczos állvány, apróbb asztal, ezeken porczellán edények, virágcserepek legkivált a fal mellett, a falon pedig néhány khinai rajz vagy festvény ugy aggatva föl, mint nálunk a földabroszokat szokták felfüggeszteni. A fal melletti állványkákon apró edényekben azon szép törpe növény virult, mellynek törzse vizirányosan guzsorodik egymás fölé. s legtetején két galyat hajt, mellyek lombozati közt pirul néhány apró bogyó, hasonló a czitronhoz. Ugy mondják, meg lehet enni e bogyót. A házi ur nyájas képpel fogadta vendégeit, örömét fejezvén ki szerencséjén, hogy látogatásunkkal megtisztelők. Áta-