Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Khina

UTAZÁS INDIÁKON. 2 261 idegent, sajátkép, hogy megőrizzék alattvalóikat az idegenekkel érintkezéstől. Beszéltem én ez iránt több fölvilágosult angollal, kik helyben lakva ismerheték a körülményeket, s egyszájjal mind azt vallák, hogy szerén tnl nehéz, majdnem teljes lehetlen, idegennek belebb hatolnia az országba, még az annyira bálványzott orvosszerepben is. Elkövettek ők már mindent, de, a mandarinok éber figyelme miatt, vállalatuk mindannyiszor füstbe ment. Pedig használtak szép szót, megvesztegetést, fogást: mind hiába, hajótörést kelle szenvedniök; s azon eredményre jutottak, hogy miglen a mandzsu család uralkodása tart, erőszakos hóditáson kivül, más móddal, nem férkezhetni ez elszigetelt, félszeg műveltségű néphez, kinek századok óta megalapult intézvényei, szokásai szöges ellentétben állanak az európai gondolkozással. így tudván, helybeli tapasztalatok nyomán, a dolgok állását, nem győztem csodálkozni, olvasva itthon azon felhivást, minélfogva felszólitnak bennünket, hogy a missionariusok által megmentett khinai gyermekek nevelésére adakozzunk, azokat megnyerni szándékozók a kereszténységnek. Szabadjon erre nézve egyetmást megjegyzenem. Igaz ugyan, hogy a khinai kormány elnézi, de csak elnézi, a csecsemő kitételét, e végre kitűzött bizonyos helyeken. Ezt pedig azért engedi meg, azaz inkább azért huny szemet ez ügy körül, mert lehetnek anyák, kik legjobb szándékkal sem birják táplálni gyermekeiket. Különben a khinai anya ép olly égő szeretettel, olly gyöngéden ápolja magzatát, ép ugy kész azért mindent áldozni, mint a legkeresztényebb európai nő. Hiszen a vadállatban olly élénk ez ösztön, hogy ne volna emberben? Mindössze tehát csak néhány kisdedet ér a kitevési szerencsétlenség, azt is Ínségtől elsanyargatottat, félig meghaltat már, s az anya ekkor is sirám, szivtépő fájdalom közt válik meg édes övétől. Fiu gyermeket soha nem érhet illy baj, csupán lányakat. Hanem ezekről szinte gondoskodott már a