Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Khina

1(258 GR. ANDRÁSY MANÓ. redt hajat azon szárazon nyeste bőrig a matróz. Borbélyaink bizonyosan félig megnyúzták volna igy azt a jámbort. — Elmentünkkor vettem még csak észre, hogy a jonk horgonyai közt fa is van: ezek csigahengerre csavart vastag köteleken csüggnek a hajó orrán. Örömest eveztünk volna tovább a hajók utczáin, de némelly khinai olly durván ütteté mienkbe ladikját, mások meg olly szemtelenül állták utunkat, hogy bottal fenyegetve kelle visszariasztani őket: mindezért tanácsosbnak látiuk, visszafordulni az ügynökség felé, hol már szigorúbb a rend és fegyelem. Akárhány csónakázó úrral találkozánk ez uton, az mind egytőlegyig theacsészéje mellett ült. Ugy látszik, a khinai nép ugy nem tud ettől megválni, mint népünk a kenyértől. Iszsza későn korán előkelő és szegény egyiránt: rendesen ezeké a már leforrázott, a legszegényebb meg a végkép elhasználtat szedi föl s eszi meg mindenestül. — Egyébiránt a khinai nem ugy forrázza theáját, mint mi, hanem tart egy átlyuggatott ezüsttojást, s ezt, thealevéllel megtömvén, mártja forró vizébe. Igy legalább máskori használatra is meggazdálkodja. Természetesen nem a finomabb világ teszi ezt. De minden khinai csak czukor nélkül sziirpöli a thealét: némellyek pedig Ínycsiklandóul illatos növényleveleket, vagy virágot kevernek abba. Hanem a kényesebb izlésü csak tisztán szereti, s leginkább a régit: mert ennek is, mint a dohánynak, örege legjava. Azért előkelő khinainak nem lehet jobban kedveskedni, mint az által, ha Európából visszakerült theával ajándékozzák meg őt. És igy a theának nemhogy ártana, sőt használ a tengeri ut. Egyébiránt Khinában tudja meg leginkább az ember, milly bajos megismerni a valódi jó theát: aszin, a levelek aprósága keveset nyom; mert a kereskedőség rendesen izelitőket tart, kik rágcsálás után mondhatják meg, mellyik jó, mellyik nem. Ez izelitőket igen drágán fizetik, s tán egyszerre mindkét részről.