Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Java

1(166 GR. ANDRÁSY MANÓ. moru, ronda alakok, hogy messziről még nemre nézve sem különböztethetők meg őket. Mindnyája összeesett, kora-elvénűlt, ránczos képű, Ínséges lény, kivált, mint mi láttuk őket, az éji esőzéstől elsanyargatottan, amint összehúzódva egy csopron száritkóztak, s melengeték meggémberedett vézna tagjaikat a napon. Láttukra nem sokat biztam a mulatságban: de csak elindulék velük, ha már megjelentek. Az általuk jelölt helyre érkezvén, hol rhinocerusnyom vala, fölállitának minket puskásokat a hegyoldalon. Maguk pedig eltávoztak, hogy fölverjék a vadat. Mi jóhiszemben vagy pár óráig leselkedtünk a fák mögül, mig végre türelmünk fogytával, különben sem hallván hajtóink felől egy kukkot, egy árva hangot, azt kezdők hinni, tréfát űznek velünk. Várhattunk is volna még jó darabig, mert egy sem mutatta többé szinét, mintha föld nyelte volna mindnyáját. — Igy fölsülve, kezdetben boszonkodánk, majd utóbb magunk is jót nevettünk a tréfán, egyszersmind át kezdők látni, miszerint biz lehetlen lett volna nekik a szörnyű sűrűben, melly az éji záportól azon nedves még, csatangolni kedvünkért. Angol barátunk igy magunkra mar adtunkat látva, legez élszerübbnek hitte, ha a közel eső egykori tiiztölcsért nézzük meg. Inditványa köztetszésre találván kalauzolása mellett a négy öt ezer láb magason eső tölcsér helyét, hol most tengerszem van, növényzettel ugy körülszegve, hogy csak a rhinoceruscsapán juthatni partjaihoz, el is értük. Innen a tópartról láttuk, mennyi ösvényt törtek a rhinocerusok a vizhez, és az agyagon szinte megtetszék hasuk horzsolása, mint ereszkedtek a vizbe. Eszünkbe ötlék, tán legtanácsosabb volna valamelly fáról holdvilágnál lesni meg a rhinocerusokat. Franczia barátink, kapva ez ötleten, hat nap múlva meg is jelentek itt. Szerencsére nem indultam hebehurgya tanácsukon: mert mint következő nap szégyenkedve bevallák, szúnyognál egyébre