Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Ceylon

UTAZÁS INDIÁKON. 127 megismertető jele, hogy szőre halványabb, s oldalán a csíkok világosb szint öltenek. Kormányzó úrhoz levén hivatalos, odautamban láttam, miként a két városrész között terjed ki az európaiak temetője, megrakva gyönyörű emlékekkel. Kormányzó ur laka, mint emlitém, dombon áll. honnan uralkodhatni az egész város fölött: de különben is igen kellemes tartózkodási hely, mert mintegy első kézből nyeri a tengeri hűs szellőt. Épen midőn villás reggelinél ülnénk, tüzlármát kiáltottak a palota körül. A közel mór városrész bambuszhajiokain dühöngött az elem: szerencsétlen lakói kétségbesetten futkoztak föl s alá, vagy czipelték nagy vasas ládáikat az égő házból: de oltásra egynek sem volt gondja, s tán mindannyi földig ég, ha a kiparancsolt angol katonaság el nem fojtja a tüzet. Hanem ezek kissé későn érkeztek a hely szinére, hol már több ház hamvaiban hevert. Ez elempusztitás alatt alkalmam volt csodálni a kormányzó nyugalmát, ki tisztességes részére telepedten, szótlanul, igazi angol közönynyel nézte végig a jelenetet, mint valami szini előadást. Nála ismerkedtem meg egy hajókapitány nyal, ki épen most érkezett Cochinchinából, hol, úgymond, szörnyen dühöng a kholera: a folyamokba dobált holttestek mennyiségét csak nézni már iszonyú. 0 hajójával, európaiul maga járta meg ez utat, mert hajóslegényei egyszálig indiai benszülöttek, e minőségben laszkár néven eléggé ismertek a hajósok előtt. Különben kapitányom, mint afféle jeles felfogású, élénk eszű férfiú, sokat jegyezgetett a sziamok szokásiról, jelleméről. Nekem szinte beszélt egész sereg furcsaságot: többi közt azon fehér elefántokról, mellyek sajátképen szürkék volnának, és melly eket az ottani nép istenség gyanánt imád. s ugyanazért merő áhitatból ezüstedényekben rak eléjük eledelt. Hozott innen kapitányunk, miért legkivált járt. elefántfogakat: ezek némellyének párja 150 fontot is nyoma. Ugyancsak tőle kaptam