Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412
Ceylon
UTAZÁS INDIÁKON. 97 legvégül a fürt aljából kieredve a harangként alácsíiggő vérpiros virág. Ez áldott fűfa. ha egyszer termett, elfonyad ugyan, de a gyökérből kisarjadzó uj hajtása néhány hónap múlva megint terem: egyéb dolga sem levén vele az embernek, mint leszedni gyümölcsét, kivágni elérett szárát, mellyet barmai levelestül jóizün esznek meg. A banángyümölcs egy európai asztaláról sem hiányzik: az indus étkei sorában is gyakran megfordul. Nem tova e fától egy kenyérfa (artocarpus integrifolia), melly terebélyes, igen magasra nyúló fának derekából 60 — 80 fontos tökidomu gumók nőnek ki. E keményhéju gyümölcs fölvágottan széléhez tapadt nagy magvakat tüntet elé, ezeken belül hólyagban a nyersen is ehető húsos belet, legközépett pedig azon fehéres állományt, mellyet a belföldi csak kerijével eszik meg. A hajlék előtti kókuszligetben, házikók- és egyéb keleti fákkal vegyest, látható még az areka, vagy betteldiófa: ennek gyürüs, vékony héjjal boritott, magas, sudár törzse végén szegfűéhez hasonló csészéből terül ki haragos-zöld lombozata, innen eredt szálakon csüggnek aztán ama piros bettelbogyók, mellyeket az indus bagó gyanánt rágcsálni szokott. És az emberek, kik majd akis elefánton, majd rajtunk, s az ereszről függő elefántfarkakon és oszlophoz támasztott fegyvereinken legeltetek ragyogó szemeiket, e kellemes ábrázatú, szép vonású, jól termett, ép, egészséges, rézbarna malabár faj. mind megannyi eleven bronzszobor, virgoncz gyerekeikkel, e kis fekete amorettekkel egyenként és összesen, mozgékony csoportulásaikban, alkatra, tartásra, kedélyre nézve érdekesen, vidáman, elégülten, kiváncsian, illy növényzet körében, legkedvesebb tünemény. Mögöttünk házi gazdánk, az eredeti szingalesz, nemzete komoly kifejezésével arczán, hüven megtartva fajának öltözködési módját; körülünk belföldi szolgánk tarkabarka, civilisált és barbar divatból összeférczelt felemás köntösében rézsen füleivel és szemével, ha mit parancsolnánk; előttünk meg ama mocskos fekete falusi véda, e szigetnek 13
