Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

I. Az arabs czivilizáczió

III

. AZ ARABS CZIVILIZÁCZIÓ. Ismertetésünk tárgyát részben azon arabok utódjai fogják képezni, kik Spanyolhonban az arabs czivilizácziót virágzása tetőpontjára fejlesztették, tehát már az okból is helyén lesz itt magát a czivilizácziót kellően méltatni. Az arabok világra szóló szereplésének kezdetén, azon általános szellemi sötétségben, melybe az emberiség sülyedt volt, két nagyobb czivilizácziónak kialvó félben levő mécsei vetették mind halaványabb fényöket, t. i. a perzsák és a byzancziaiak czivilizácziója. Midőn Mahomednek nagy dolgokra hivatott követői elfoglalták Szyriát és Perzsiát, megismerkedtek az ott menhelyet talált görög-latin irodalommal: ez képezte a szikrát, mely zsenijüket lángra lobbantotta. Ugyan azzal a rohamos hévvel, mely hódításaikat jellemzi, neki estek a művészet, irodalom és tudományok tanulmányozásának; ugyanazok a legyőzhetlen hősök, kik városokat, országokat, világrészeket ejtettek hatalmukba, két győzedelem közti pihenőjüket arra használták, hogy megtanulva görögül és latinul, élvezhessék a két nagy nép szellemi kincseit s hogy átültessék arabsra annak remekeit. Majd a kalifák egy egész armádiát szer-