Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

VIII. A «Zauja»-k

VIII. A «ZAU JA

»-K. Utaltam már arra, hogy lépten-nyomon akadunk hasonlatosságra a szokásokban és gondolkozási módban a tiszta arabok és a tőzsgyökeres magyarok közt. Ilyen kiváló előszeretetünk a jogi tanulmányok iránt, melynél fogva «jogász nemzet »-nek is liivnak bennünket; ebbeli tulajdonunk gyengévé fajult, a mennyiben visszatartotta a tanuló fiatalságot a többi hasznos tudományos pályáktól ; csak ezelőtt húsz évvel is külföldről importáltuk a mérnököket, vegyészeket, orvosokat, stb. E körülményben rejlett nagyrészt kulturális elmaradásunk oka is. Hála istennek azóta megváltoztak e sajnos viszonyok! Az algieri partvidéket lakó arabok tudvalevőleg azon dicső emlékű mórok utódjai, kik századokon át uralták Spanyolországot és nemcsak a keresztény világgal folytatott fényes hadi küzdelmeikkel, de azzal is szereztek maguknak halhatatlan nevet és dicsőséget az emberiség történetében, hogy náluk az irodalom, a tudomány és művészet rendkívüli felvirágzásra jutottak, midőn az egész világ, kivéve csupán az idegen országoktól teljesen -elzárt Khinát, sötét tudatlanságban, barbárságban tespedett. Rhazes, Avicenne, Averroés voltak azok, kik 5*