Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

VII. Nevelés

VII. NEVELÉS. Akár palotában, akár sátor alatt lásson napvilágot az arabs, első nevelője mindég az anya. Már volt alkalmam kiemelni azt az odaadást, melylyel a nő e magasztos hivatásának él. Szerető kezével beoltja a kisdednek még szeplőtlen szivébe az erkölcsi csirákat, melyek majd. az élő példák folytonos szemléletének hatása alatt azon társadalmi, nemzeti és emberi erényekké fejlődnek, melyek az arabot oly előnyösen jellemzik. Az illedelem, szokás és a világgal való érintkezés kötelességeit is jókor a lelkébe vési, úgy hogy a fölfogásuk szerinti bon ton minden arabnak mintegy második természetévé válik s innen van, hogy a puszták fiai ritkán nélkülözik azt a kifogástalanságot a megjelenésben, modorban, mely az európai társadalmakban többnyire csak a szalon-embereknek képezi kiváltságát. Szivének és lelkületének az eszményi irányban való kiművelésével párhuzamosan halad a kis nomádnak gyakorlati kiképzése az életre való tekintetből. Két-három éves korában már ráültetik a lóra, hogy megtudja később ülni a paripát, mint senki más nemzet fiai közül. A szabadban való mozgás, a természeti elemekkel való örökös