Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

IV. Az arabok az európaiakról

2f> A SZAHARÁBAN. ványos szemfényvesztéseivel, melyekkel elhitetni igyekszik az afrikai puszták lakóival, hogy a franezia a világ legelső és legnagyobb népe, mindezzel csak szánalmat tud kelteni a maga irányában. Midőn Sidi Hamzálioz. kérdést intéztem erre vonatkozólag, ő így nyilatkozott: «Elkalauzoltak mindama gyárakba, műhelyekbe, kereskedésekbe, hol módomban lehetett a franezia ipart teljességgel megismernem. Sok szépet, sőt valóban nagyszerűet is, láttam. De valahányszor szemem elé tárult valami rendkivüliség, mindannyiszor arra az elmélkedésre fakadtam: vájjon az emberiségnek rendeltetése, következőleg tulajdonképeni czivilizácziója abból áll-e, hogy anyagi szükségleteit mindinkább raffinirozza és eme szükségletek kielégítésére különösnél különösb dolgokat létesítsen, vagy pedig abból, hogy lelkünket mentől helyesb gondolkodásra, szívünket mentől nemesebb érzelmekre irányítsuk.. Ily szempontból csak szánalommal tekinthetünk az általános elpuhulásra, a szívnek vele járó elfajulására, mint a túlczivilizáltságnak szembeötlő eredményeire és hálát adunk az istennek, hogy oly hitben és erkölcsökben nevelkedtünk, melyek a franezia tulczivilizáltság ragályától megmentenek. Bár megtudnák óvni az ön derék nemzetét a franezia nyavalyától a jó ősi szokások, melyek elbeszélése szerint annyi sok tekintetben összetelálkoznak a mieinkkel». Sidi Hamza fiatal korában az algieri franezia lyceumban több évig volt, hol teljesen elsajátította a franezia nyelvet; módjában volt ezért párisi tartózkodása alatt a túlczivilizált emberek lelkeinek mélyében is búvárkodni. Ő úgy találta, hogy tíz közül kilencznek nincs lelki élete, mert alig van szabad idejök a magába szállásra, az elmélkedésre. «Mindannyian izzadnak, fáradoznak szünet és pihenés nélkül, hogy meg tudjanak felelni a túlcsigázott