Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

IV. Az arabok az európaiakról

III

. AZ ARABOK AZ EURÓPAIAKRÓL. A párisi boulevardokon ma már megszokott alakok az afrikai pusztaságnak fehérbe burkolt fiai. A törzsek főnökei is kezdenek ellátogatni az anyaország fővárosába. A kormány és a hatóságok mindenkéj) rajta vannak, hogy párisi tartózkodásukat kellemessé tegyék: vasúton (hasonlóan a megyefőnökökhöz) első osztályban ingyen utaznak, a színházakban a köztársasági elnök páholyát bocsájtják rendelkezésükre, a kiállításokban, gyárakban és mindenütt, hol látni való van, hivatolos közegek kalauzolják éa többeket közülök a becsületrend keresztjével tüntetnek ki. A mi leginkább lep meg az edzett férfiasság e plasztikailag remek megjelenéseiben, a méltóságteljes föllépés mellett, az a megvető közöny, melyet tanúsítanak mindama látványok iránt, melyeknek szemlélete bámulatra, csodálkozásra kellene őket fakasztani. Ezeregy éjszakai meséik tündéries fényével, pompájával vetekedő valóság tárul egyszerre szemök elé és arczkifejezésük olympiusi fenségét a meglepetés egy «ah!»-ja sem zavarja meg. Nem az eltompult lélek érzéketlenségével van itt dolgunk, az arabs fajt az éleseszüség, a gazdag képzelet jellemzi a népfajok közt. A raffinirt czivilizáczió véghetetlen alkotá-