Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

III. Az arabs

AZ ARABS. 33 mint a kezeken. A liölgyek henna nevű festékkel kenik be körmeiket és polírozzák, mi sárgásán fénylővé teszi, mint az elefántcsontot. A savoir vivre, vagyis az előzékenység az érintkezésben, az arabok szerint nemcsak az embereknek kedves, hanem isten előtt is érdemes dolog. Ép ezért találunk mi a közönséges arabsnál is oly gyöngéd tapintatot a vele való érintkezésben, milyent Európában csak a jobb társaságokban élő ember szokott tanúsítani. Még a főúr is, midőn ellovagol jobbágya kunyhója előtt, melybe be akar tekinteni, harmincz lépésre a házikótól megáll, «isten vendége» kiáltására a kunyhó lakója eléje jő, czeremóniásan köszöntik egymást, hosszan kérdezősködnek egymás egészsége, hogyléte és bajai felől és csak mintegy tiz perez elmulta után fog a főúr belépni a kunyhóba,vagy sátorba. Ez azért van, mert az érkező gyengédségből nem akarja meglepni azokat, kiket meglátogat: a felületes európai előtt talán nevetségesnek tűnő hosszas üdvözlés alatt az asszonyok elrejtőzködhetnek és rendbe szedhetik, ha rendetlenség van a lakásban. A köszöntések hasonlítanak az: «Isten áldj 011 meg!», «Isten hozott!»,«Dicsértessék az úr!» s más efféle a magyaroknál divó mondásokhoz. Az arabot annál finomabb modorúnak tekintik, mennél költőibben, talpraesettebben és alkalomszerűbben tud üdvözölni. Az utazó, ki finoman akar vizet és megpilienésre engedelmet kérni, azt fogja mondani: «Testem kutadból. lelkem társalgásodban óhajt frissülni!» A prózai európai nem is gyanítja, mily élénken ki van fejlődve az araboknál a költői érzék és mily fenköltséggel tudja magát kifejezni az utolsó tevevezető is. Mindazok, kik csak némileg is iskolai nevelésben részesültek, költők; a törzsfőnökök, a nemesség, a tudósok, a katonai parancsnokok, a papok a lantot is kezelik. AbdA Szaharában. 3