Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

II. Algeria

2f> A SZAHARÁBAN. szok és németek. Fele részben katonák, hivatalnokok, ezek hozzátartozói, kereskedők és városi foglalkozást üző emberek, fele részben a földet mívelő gyarmatosok. Marseille-től van rendes gőzhajóközlekedés Algériába. Az utazási költség Bone-ig: első helyen 75 frank, második helyen 60 frank, harmadik helyen 25 frank és a fedélzeten 8 frank. Szép időben, gyorshajón 30 óra alatt tehető meg az út, közönséges gőzhajóval 48 óra alatt, ha a tenger hullámos, 4—5 napi kiizködésbe kerül az átszállás. A tengerpart hossza 1200 kilométer; a tengerparttal párhuzamosan halad három hegyláncz, melyek szélességben felosztják három különböző részre a három terület (Constantine, Alger, Oran) mindegyikét; a tengerparti és a második hegyláncz közti terület a partvidék ; a második és harmadik hegyláncz közt van a nagy és termékeny lapály, melyet Tell-nek neveznek; a harmadik hegylánczot áthág

1 ^clj cl Szaharában találjuk magunkat. A legtávolibb oáz, melyet franczia haderő megszállva tart a Szaharában, 674 kilométernyire van a tengerparttól. A tengerparti városokat már ismerem előbbi utazásaimból. Ez alkalomból a benső részeket óhajtottam látni és a lehető leggyorsabban igyekeztem a Szaharába. A tengerparttól mintegy kétszáz kilométernyi szélességben vagy vasúton vagy pedig jó karban tartott országutakon, postakocsin történik a közlekedés. Azontúl az utak nyaktörők, különösen a hegyeken át. A Szaharában magától érthetőleg útnak nyoma sincsen: az ember ott tevén vagy lóháton, úgy mint a hajós a tengeren, a csillagok vagy a nap után irányítja magát. A magyar puszták gyermeke, ki egy-két évtizeden át távol élt hazájától, mihelyest a partvidéket elhagyva,