Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XXI. Rabszolgák

24-0 A SZAHARÁBAN. hetnek meg a törvények szerint. Addig azonban, míg e boldogabb állapot be nem következik, lehetetlen ez intézményt jótéteménynek, sőt, miként ez alább ki lesz tüntetve, művelődési faktornak nem tekinteni, a mennyiben a fenkölt lelkületű arabok körében erkölcsileg többnyire megnemesednek, «igazhitűekké» lesznek s fölszabadítva mint az iszlám apostolai sokan visszatérnek övéik közé. Viszont nem akarom leplezni azon sajnálatos tényt, melynél fogva a rabszolgák kereslete az ezzel foglalkozó karavánok részéről okul szolgál arra, hogy némely középafrikai fejedelmek razziákat tegyenek Afrika belsejébe négerek fogdosására. Mielőtt a karavánok rabszolgaszállítmányaikkal a Szahara és az éjszaknyugati partvidékek nagyobb piaczaira érkeznének, több iszlám vallású néger, fellata vagy targi államon kell áthaladniok, ezek fejei egyrészt vámot szednek minden átszállított rabszolga után, de másrészt szigorúan őrködnek a fentebb közölt s a muzulmán világban általánosan elfogadott törvényczikkek figyelemben tartása fölött s a kik a jogok ellenére lettek rabszolgákká téve, azokat rögtön szabaddá teszik s a vásárló kereskedőt szigorúan megbüntetik s ha bebizonyul, hogy nem tévedés forog fen,, hanem rosszhiszemüleg járt el, mindenét elkobozzák. «Az úr nem kényszerítheti pogány rabszolgáját az iszlám hit fölvételére; saját ösztönzésére kell e tekintetben hagyni: de a tulajdonos tőle telhetőleg igyekezni fog lelkületének nemesítésére hatni, hogy a rabszolga maga érezze a vágyat az igazhivők közé való fölvételre.» E nagylelkű toleranczia, melyet az arabok a lelkiismeret dolgait illetőleg, még rabszolgáikkal szemben is tanúsítanak, vájjon nem megszégyenítő-e a keresztény Európára, hol a hatalmasabb egyház, legyen az katholikus, görög vagy protestáns, többnyire engesztelhetlen gyűlő-