Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XIX. Vadászat

24-0 A SZAHARÁBAN. nak legjobban megfelelő leshelyet. Gyakran maga ejt el vadat s ezzel oda csalja őket. Mily higgadt önbizalommal kell bírniok e bátor férfiaknak! Egy-két másodpercztől függ néha üdvök. Keze nem reszket és bizton czéloz; tudja — ha két ellennel találja magát szemben — mily távolságra várja be, hogy első lövését tegye s maradjon még ideje fegyverének megtöltésére és ellövésére, mielőtt a másik megtámadhatná, mert többnyire csak egycsövű puskájuk van. A egész jelenet rövid néhány pillanatban játszódik le s ha hibázott, vagy rosszul talált, utolsó reménye az övében tartott két töltött pisztoly és vadászkés, mely utóbbit azonban csak már súlyosan megsebesített tigrissel vagy oroszlánnal szemben használhatná sikerrel. Hallottam különben beszélni, hogy egy ilyen vadász a neki rohanó sebezetlen tigrist kinyújtott vadászkéssel várta s a fene állat vak dühében tátongó szájával egyenest beleugrott abba és szörnyet halt. Hy pályára születni kell, mint poétának. A franczia Gérard világhírt szerzett magának mint oroszlán-vadász s neve a bensziilöttek közt is nagyon ünnepelt. Midőn kitűnően fölfegyverzett jó vadászok társaságában hajszoljuk az oroszlánt vagy tigrist, az egész dolog csupa hecz és sok európai csak azért rándul ide vagy Indiába, hogy ily kirándulásokban részt véve, nevezetessé tegyék magukat a tájékozatlan közönség előtt, mely olvasva egykor Gérard vagy más igazi oroszlán-vadász kalandjainak leírását, róluk is fölteszi hogy ily félelmetes veszedelmeknek tették ki magukat. Némely törzseknek csak primitiv szerkezetű kanóczos puskáik vannak s ha tigrisek ólálkodnak nyájaik körül és ügyes tigris-vadászra nem tehetnek könnyen szert, mert puskáikkal nem sokra mehetnek, jobbára tőrrel vagy hurokkal igyekeznek azokat elejteni. Egy szé-