Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XIX. Vadászat

24-0 A SZAHARÁBAN. Az oroszlán vadászat azzal a kellemetlenséggel jár, hogy többnyire egész éjszakákat kell rájuk lesben állani, gyakran eredmény nélkül, másrészt pedig, hogy meglepik az embert jelenlétükkel ott, a hol a megtisztelő szerencsére legkevésbbé számítottunk. Azt a tévhitet, mintha a sík pusztaság volna hazájuk, már helyreigazítottam, mondva, hogy jobbára hegységekben szeretnek tartózkodni, hol búvóhelyek, források vannak és zsákmányra elég vadat találnak. Csak szükségben mennek razziára oly sík területre, hol zsákmányt ejthetnek. A franczia kormány meglehetősen magas dijakat tűzött ki a ragadozó állatok kiirtására és én megismerkedtem több arabssal, kik 20—30 év óta már rendes foglalkozáskép űzik a fenevadak elejtését, egyikük már csinos vagyont gyűjtött magának össze a fölvett díjakból; 1878-ban ő már a 40-ik oroszlánt ölte volt meg, a mikor a rendes jutalmon kívül egy több ezer frankot érő díszpuskát is kapott a becsületrend lovagkeresztjével. A derék embernek egyik szeme hiányzik és fél képe iszonyatos sebeknek viseli nyomait, a mennyiben ő első oroszlánkalandja alkalmából egy általa megsebzett oroszlánnak a fogai közé került volt, de társa egy szerencsés lövéssel még megmentette a bizonyos haláltól. Egy másodpercznyi késedelem és minden késő lett volna. Nagy és kínos betegségében megfogadta, ha kiépül, egész életét az oroszlánok pusztítására fogja szentelni. Mindig egyesegyedül indult ilynemű vállalataira, s nem egy ízben köszönheté menekülését nagy liidegvérűségének, mint például a következő esetben is: egy magas halfa-fűvel benőtt lapályon barangolva vagy harmincz lépésre tőle felugrott egy gazella; ő rálőtt és el is találta. Abban a pillanatban a mint ellőtte fegyverét, egy rendkívüli magas, termetes oroszlán emelkedett fel a sűrűségben, hogy