Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XVIII. Ünnepélyek és közmulatozások

139akarva kitüntetni, sok ezereket érő, művészien zománczozott s drágakövekkel gazdagon kirakott puskáját, mely minden arabsnak lova mellett legbecsesebb tulajdona, díjul tűzte ki annak, ki akadályokkal nehezítettfuttatásban s a közben tett fegyverjátókai ügyességével fölülmúlná őt. Egy fiatal szomszéd törzsfőnök, ki mintvendég jelen volt, de a versenyekben addig nem vett részt, a kihívást elfogadta; minden tekintetben méltó volt a diadalmaskodóhoz, és saját nemzetségében szintén mint legyőzhetlen hőst ünnepelték. Miután egymással kezet fogtak annak jeléül, hogy a győzedelem nem fog bennük irigységet kelteni, mintegy ouverture gyanánt szorosan egymás mellett eliramodtak néhány száz méterre, majd visszafordulva őrületes vágtatásban midőn már csak. arasznyira voltak az aghától, balkezükkel elsütötték puskáikat, másik kezükkel pedig a kantárszárnak égy ügyesrántásával ugyanabban a pillanatban megfordulásra késztették paripáikat. Az agha mellett állva, midőn fölócsudtam a meglepetéstől, vagy hogy az igazi szót nevezzem az ijedéstől, hogy letipranak s a puskapor füstje oszladozni kezdett körülöttem, már'messze repült a két lovag villámsebessóggel porfelhőkbe burkolva. Midőn széles árkon kellett átugratniok, magasan fölhajították puskáikat úgy, hogy az már a levegőben durrant el, majd az árkot szerencsésen átugratva vagy húsz méterrel tovább fölfogták fegyvereiket, erré fölegyenesedve nyergükben, megtöltötték ismét puskáikat, hogy az újabbi gátnál bravourmutatványukat valami újabb ügyességgel érdekesítsék. Azután abban vetekedtek, hogy két gát között ki tudja puskáját legtöbbször megtölteni és eldurrantani s mindezt a legsebesebb vágtatás közben viszik, végbe. Legérdekesebb részlete volt ezen izgalmas versenynek, midőn a szélként süvöltő paripákról háromszoriekei-