Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XVI. Társadalmi rend

24-0 A SZAHARÁBAN. levő rossz elemeket minden lehető módon jobbulásra bírják. Csak lenne oly törvényünk, hogy bármely megyei tisztviselő sikkasztásáért az egész tisztikar tartozik kártérítéssel, majd ügyelnének egymásra s e közös megfigyelésnek mindenesetré csak üdvös eredménye lehetne s megszűnnének a szégyenletes tolvajlások. Ha ily izgága családtagok sok bajt szereztek már nemzetségüknek, .ezek kérhetik akkor a bírótól, hogy kebelükből kizárja, mi aztán a törzsből való száműzéssel együtt jár. A sátorlakók, e «falu rosszai», néha távol az övéiktől magukba szállva megjavulnak s ha ennek elfogadható bizonyságát adták, folyamodhatnak a nemzetségükbe való újbóli befogadásért, de a megrögzöttek végkép a rossz útra térnek s ezekből lesznek a Szaharának bujdosó szegénylegényei, kik aztán a mi alföldi betyárjaink viselt dolgaihoz hasonló életet folytatnak nhg a nemezis útól nem éri. A kihágások valamint a bűnügyek a legtöbb esetben bírsággal sújtatnak; gyilkosság esetén csak úgy, ha az érdeklettek kiengesztelhetők. De közvetlen a tett elkövetése után a dyá- (vérdíj) fizetésnek elfogadása szégyenletes lenne a meggyilkolt testvéreire és egyéb közeli rokonaira; a bűnösnek csak akkor lehet reménye gonosztettét a vérdíjjal kiegyenlíteni ha sikerült megszöknie s hosszabb ideig már kikerülte az igazság kezét. Rendesen pedig a vérontásért vérbosszúnak van helye; szobatudósaink, kik könyvtárakban tanulmányoznak népeket és a mi társadalmi viszonyainkban való elfogultságuk szemüvegén át ítélik az idegen szokásokat, az arabokat leginkább a «vad» vérbosszú gyakorlatáért szeretik megbélyegezni. Távol legyen tőlem a gondolat, mintha a vérbosszú intézményét magasztalni akarnám! Úgy vannak ezzel az arabok, mint mi a párbajjal. Elvben elítéljük az ököljog idejéből fönmaradt ezen «barbár» szo-