Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XVI. Társadalmi rend

XVI. TÁRSADALMI REND. Az arabok ősidőktől fogva családi alapon nyugvó törzsekre oszlottak és ezek genézisét illetőleg könnyen lehet magának elképzelni, hogy néhány emberöltő folyamán — kedvező körülmények között — egy sátorból hogyan lett sátorcsoport s az egyes sátorcsoportok hogy szaporodtak több sátorcsoportra. A törzscsaládban ugyanis sok lévén a gyermek, midőn a fiuk felnőttek emberekké s megnősültek, a maguk gyermekeivel együtt már nem fértek a szülők sátrába: ezért külön sátor kellett nekik. A családfő, ha Isten bőven megáldá utódokkal, jószága is megfelelően szaporodott, megérhette még azt — mert a puszták fiai igen magas életkort érnek el, ha a harczban el nem esnek — mondom, megérhette a törzsfő azt, hogy unokái, sőt szépunokái nősülése és külön sátrakba helyezésekor már 30—40 sátorból álló nemzetségnek legyen feje. Ha az emberekben és jószágban való szaporodást a kedvező föltételek továbbra is előmozdították, sem elemi sem társadalmi csapások a folytonos fejlődésnek nem vetettek gátat, a dolgok természeténél fogva egyszer szükségessé vált a megszakadás. Többnyire a