Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XV. Sátor alatt

110 A SZAHARÁBAN. lakóinak erkölcsei; nélia találunk azonban belül selyemmel bevont sátrakra is, hol pusztai fűből font gyékény helyett gazdag szőnyegek terülnek el a földön. A valamennyire tágas sátor 15 láb magas és 30 láb széles, úgy hogy nappal 40, éjjel pedig 20 ember elférhet benne. A középállványt két oszlopra támasztott keresztfa képezi; köröskörül karókat vernek a földbe s az asszonyok által többnyire teveszőrből szőtt áthatlan lepel, melyet «feldja» nak hívnak, hosszú keskeny darabokból áll s kötelekkel a czölöpökhöz feszíttetik, úgy hogy a lepeldarabok félig egymáson feküsznek s jól védenek a hideg és meleg ellen egyaránt. Nyáron a sátornak nyilása éjszak felé van, hogy az onnan jövő hűvös szellőket élvezhessék, télen ellenkezőleg délre, megfelelő okból. Az ajtót nemez-függöny helyettesíti, melyet nappal felgöngyölnek, éjjel pedig lebocsájtanak. A sátor függönynyel rendesen két részre van osztva: egyik részében az asszonyok és gyermekek, másik részében a férfiak tartózkodnak. A két oszlop körül vannak elhelyezve a kecskebakbőrből készült zsákok: liszt, gabona, só, datolya, szárított hús és egyéb élelmi szerek, továbbá az állatok gyapjának és szőrének tartására. Ezen zsákok egyáltalában helyettesítik mindazon bútorainkat, melyekbe holmiainkat rakjuk. Szekrényről vagy hasonló bútorról sátor alatt persze szó sem lehet, mert hogy hurczolnák ezeket mindig magukkal? A bemenettől jobbra vannak fölfüggesztve a konyhaeszközök, balra pedig a fegyverek, nyergek s hasonló dolgok. A sátron kívül van egy a meleg ellen még jobban védett helyiség, hol a vízkészletet tartják, mert ide-oda barangolásaikban néha oly legelökön tanyáznak, hogy a legközelebbi kúthoz egy napi járás van s ilyenkor tevéken hozzák bőrtömlőkben a szükséges készletet. Ugyancsak itt tartják a teve-, juh-