Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XV. Sátor alatt

106 A SZAHARÁBAN. kiknek legelő-területei a hódítók erős stratégiai pontjai körül terülnek el s könnyebben megfenyíthetek, csak annyiban ismerik a hódoltságot, hogy tributuinot fizetnek, különben teljes önállósággal intézik saját ügyeiket. A távolságok miatt nehezebben megfékezhető nomádok még ezen évdíj üzetésére sem voltak bírhatók és például az algériai Szaharában a francziák negyven évnyi folytonos harcz után csak azt érhették el, hogy békeszerződésekre kényszerítették a pusztaságok legyőzhetlen hőseit; ezek a békeszerződések jobban bizonytalan időkre kötött fegyverszüneteknek nevezhetők, a mennyiben minden kínálkozó alkalmat fölhasználnak a törlietlen hazafiak a névleges felsőség lerázására, illetőleg teljesen meghódolt testvéreinek fölszabadítására. Föltéve azonban az arabok szempontjából a lehető legkedvezőbb viszonyokat a városokban avagy művelésre alkalmas földeken való állandó letelepedésre, a telivér beduinok közül csak kevesen lesznek erre kisértve, mert mintegy ösztönszerűleg érzik, hogy az emberben levő szabadságvágy, mely oly nagyon kifejlődött náluk, a röghöz való tapadás által komplikált nehézségekkel fog örökös harczban állani. Innen van az, hogy a nemzeti nagyság fénynapjaiban is, városokban, a tősgyökeres arabokkal csak mint a hatalom vagy a magasabb szellemi mozgalom tényezőjével találkozunk; mind azon társadalmi állásokat pedig, melyekben büszke önérzetük csorbát szenvedhetett volna, bármily előnyösek lettek légyen is, a meghódított elemnek engedték át, kiket mindenkor atyai bánásmóddal tudtak uralmuknak megnyerni; vallás dolgában is oly toleránsok voltak akár egy Nagy Frigyes vagy II. József; nem bántották a más vallását s legfeljebb sajnálni tudták az olyat, ki a mahomedánizmusból folyó magasabb erkölcsi világba nem akart fölemel-