Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XV. Sátor alatt

XV. SÁTOR ALATT. A sátorcsoportok családnak, nemzetségnek vagy épen néptörzsnek képezik könnyen tova hordható lakásait, melyeket a meghódítás vagy megszokás jogánál fogva sajátjukká lett legelökön és ivó vizet szolgáltató térségeken majd itt majd ott ütnek fel, a klimatikus és talajbeli viszonyok, a maguk és nyájaik szükségleteihez képest. A városi lakó, kit megszokott kényelme s puha élete elfogulttá teszen, nem tudja fölfogni a nomádnak ragaszkodását a szabadban felütött szellő járta sátorához, melyet ez bár mely fényes palotánál többre becsül. A puhább életmóddal szemben való ellenszenvét makacs csökönösségnek véli és nem is sejti, hogy a neki érthetlennek látszó dolognak meg vannak egy fenkölt lelkületből folyó motivumai. Azon tény, hogy akárhány törzsfőnök méneseit, teve- és juhnyájait minden pillanatban százezerekre vagy épen milliókra menő készpénzzé változtathatná át s élvezhetné a raffinirt gyönyöröket bárhol is és mégsem teszik, a legtöbb utazó ezt mint valami átkos megrögzöttséget tünteti föl a czivilizáczió vívmányaival szemben; pedig tévednek s a mit ők meg-