Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XIV. Az oázok

XIV. AZ OÁZOK. Igen sok ember azt hiszi, hogy az oáz a végtelen homoksivatagban helylyel-közzel emelkedő néhány fa vagy legfeljebb kis liget, melynek hűs árnyékában az utazók üdítő pihenőt tarthatnak. A valóságban átlag egy négyzet mértföldnyi termetűek, vannak azonban akkorák is, mint egy nagyobb vármegye. Jobbára egy napi járásra fekszenek egymástól s néha csoportosan jelentkeznek közvetlen egymás szomszédságában, hasonlóan a Földközi tengernek görögparti szigetcsoportjaihoz. A Szaharának föntebb feltüntetett növényzetében részletezve voltak az oázok terményei. Az utazót méltán meglepi a városokat vagy helységeket az oázok szélein, jobbára már magában az árnytalan pusztaságban látni. Ennek a különös jelenségnek meg van az az értelme, hogy az ott letelepedett népség nem akarja a jövedelmező tenyészettől elvonni a házak építésére szükséges "telkeket. Ismeretes dolog, hogy a szaharai lapályok alatt különféle mélységekben földalatti tavak terülnek el, melyek részint a homokrétegen át a mélységbe szivárgó esővizektől, részint pedig a Hogar, a Teli és egyéb liegysé-