Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

XI. fejezet. A havasok felé

112. kép. Ima a Dzsergalón-Asu hágón. XI. FEJEZET. A HAVASOK FELÉ. UGUSZTUS !0-én reggel sátramból kilépve, hűvös, de mosolygón tiszta, derült idő köszöntött. A tegnapi eső a hegyek ormain hó alakjában csapódott le, úgy, hogy azok az erdős zóna felső határáig mintegy fehér czukorral látszottak behintve. Tartósabb, rossz időjárás alkalmával, — tehát olyannál, a mely nem kizárólag a már feljebb ismertetett „gerincz-zivatarok" következménye, — ez rendesen meg szokott történni, legalább a hegyek északi oldalán, a hol a nyári havazás alsó határa pontosan összevág az erdős zóna felső határával, a mit sokszor volt alkalmam megfigyelni. Az állandó hómezők alsó határa nyáron ugyan valami 2000 méterrel magasabban fekszik ennél, de azért a fentebb közölt táblázat IV. és V. zónáinak széles övében már nagyon csekély időjárás változás elegendő arra, hogy még nyár derekán is a hőmérséklet zérus-fokra, vagy az alá szálljon, míg ellenben az erdős öv felső határa, úgy látszik, a nyár' fagyok szintvonalával esik egybe. Nem igen törődtünk a kis hóeséssel, mert egyelőre csak az erdős zónában szándékoztunk maradni. A lovak készen vártak; TEMIR, BOKCSU, 22*