Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415
Függelék. - 2. Ruházat, ékszerek, fegyverek
734 FÜGGELÉK asszony azt állítja, hogy Ferghanában kirgiz nők hordják rendesen ezt az ékszert, de néha andizsanlikok is, azaz „szárt nők"; ő az ékszert eredetileg kirgiz, vagy kipcsak eredetű viseletnek tartja. Habár a fiatal hölgy felfogása nagyon valószínűnek látszik előttem, hiszen gyermekkora óta ott helyben, Os, Margelan és Andidzsan városokban nőtt fel, s így tehát kétségkívül valódi ismerője az ottani viseletnek: de azért mégsem merek a dolog felett ítéletet mondani, különösen azért, mert ennek az ékszernek rendkívüli nagy rokonsága van bizonyos magyar ékszerekhez, a mi a legnagyobb óvatosságra késztet. Kevésbbé tartózkodóan nyilatkozhatom egy másik ékszerről, a melyet a 220. kép 3. sz. ábráján bemutatok. Ez a szárt készítményű melldísz vert ezüstből dolgozott kis kúp vagy kupola, mely vert munkájú szép arabeszkekkel és beillesztett türkizekkel van díszítve és tűzben megaranyozva. A kupoláról körben egész sor ezüst filigránlánczból készült sallang függ alá, melyek filigrangombokkal, piros korái-gyöngyökkel és szines kő-betétekkel czifrázott kis vert munkájú medaillonokkal vannak díszítve. A lánczocskák némelyikére a Keleten általánosan használatos apró toilette-eszközök vannak felaggatva, mint fülkanálka, fogpiszkáló, körömreszelő, haj-igazító-tű stb. ; mindezek szintén ezüstből készültek. A képen ábrázolt darab kétségtelenül régi, jó, szárt eredetű munka, de a bazárokban akárhány ujdonat-új efféle ékszert is lehet találni, mert jelenleg mind a szárt és tádzsik, mind a kirgiz és kazak nők egyforma előszeretettel viselik, tehát kelendő portékája az ötvös-bazároknak. A nomád asszonyok ezt a sallangos, bojtszerű ékszert selyemzsinórral a hajukhoz kötik, még pedig fejkendőjük alatt, úgy, hogy a hosszú zsinóron a bal mellükre csünghessen alá. így aztán feltűnő a hasonlat a kazak törzsek egy másik, sajátságos díszbojtjához, s az ezzel való összehasonlítás alapján merem állítani, hogy a különös alakú ékszer-darab nem egyéb, mint egy eredetileg valóságos toilette-részlet stilizált fejlődménye. Kelet-Turkesztánban általános szokása a török törzseknek — (a mit a szemirjecsi tarandzsi-asszonyok közt elég alkalmam volt tanulmányozni) hogy a nők amúgy is gazdag hajukat beleszőtt vastag fekete selyentfonatokkal tömörítik és hosszabbítják. S CHWARZ (Turkestan, 273. lap) többször idézett könyvébe ismét belevette egy chotani nő arczképét, a mely, mint jellemző tipusa a kelet-turkesztáni női viseletnek, már több közép-ázsiai útleírásban szerepelt. Ezen a képen a hajtömörítésnek divatját már fejlődöttebb alakban látjuk, a mennyiben az asszony mindenféle boglárral, csattal, pénzdarabbal czifrázta a hajába szövött selyemfonatot és igy a fősúlyt már nem a hajzat gazdagítására, hanem a díszítmény alkalmazására fektette. A tarandzsi asszonyoknál is nem ritkán láttam, hogy hasonló eljárással (pld. színes, rikító vörös selyemfonat alkalmazásával) inkább feltüntetni iparkodnak a hajukba font idegen anyagot, mintsem hogy azt elrejtenék.
